Húsvét

Azzal kezdem, hogy Simi a szombat délelőtti kiflivásárlásnál el kezdett sírni a boltban. Nagyon elszontyolodott, kérdeztük Bercivel miért hüppög, azt mondta, hogy nagyon várja már a nyuszit, nagyon szeretné ha jönne.
Hetek óta akárhányszor mentünk boltba mindig ujjongott a csokiknál, hogy ezt majd a nyuszi hozza neki. Szombatra betelt a pohár Siminél, belefáradt a várakozásba, túl sok volt az impulzus, gondolom félt is, hogy mi van ha még sem jön a nyuszi...
Nagyon megszeretgettem, olyan szeretnivaló és finom érzékeny kis lelke van. Mondtuk, hogy biztos, hogy jön a nyuszi már csak nagyon keveset kell addig várnia.

A feltámadási vacsorát itthon töltöttük.
Meghitt volt és szép, jó volt ez így.

Előtte megfestettük a tojásokat, Korinál csak Simi volt izgatottabb, hogy tojást lehet festeni. Maga a festés szó hozta lázba, csak várta és várta, hogy a tojások minél pirosabbak legyenek a poharába. Kori már azt várta, hogy oda adhassa a locsolóknak.

Vasárnap reggel Imre atyához mentünk misére. Bár sosem tudunk beülni mert mindig tele van a kápolna (és kicsit el is szoktunk késni), azért így is halljuk a prédikációt. A legtöbb szülő a folyósón nyugtatja a kisgyerekét úgyhogy az is mindig tele van. A lényeget általában halljuk ha a gyerekeknél nincs semmi extra vadság ami eltereli a hangról a figyelmünket. Mindig olyan jó oda menni misére, mert ott töltekezünk mindannyian.

A soroksári ebéd után a Labanc utcába vasárnap délután jött a nyuszi. Nagy családi kerti keresgélés volt, nagy ujjongással, sok nevetéssel, csoki falással. Simi persze azt kiabálta, hogy: "- Jött a nyuszi!" - megkönnyebbült, hogy amit annyira várt már az tényleg megtörtént!

Kori ennél többet tudott az ünnepről. Az oviban készültek hittanon, elmentek a templomba a csoporttal és végig nézték a keresztút stációit. Kori itthon is tudta, hogy Húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeljük, nem sok mindent kellett magyaráznom.
Az itthoni vacsora előtt a képes Bibliából olvastam fel az evangéliumot, Kori tátott szájjal hallgatta, figyelt, egyet-egyet kérdezett de amit 4 évesen megérthetett azt megértette.

Nagy öröm nekem: Az autóba mindenki kapott egy kekszet, először Kori ette meg, aztán Simi, Nimródnál még volt egy falat.
Kori megszólalt: "-Jaj elfogyott a kekszem kérek még!"
Erre az alig múlt 1 éves Nimród átnyújtotta Simi fölött a kekszet, oda adta Kori kezébe, Kori megfelezte azt majd vissza adta Ninónak. Ninó folytatta a falatozást, megette maradék kekszet, Simi is kért, erre Kori elfelezte azt a felet amit Nimródtól kapott és átadta Siminek.
Egy szót sem kellett szólnom csak néztem és csodáltam, hogy mit művelnek ezek ott hárman a hátsó ülésen.
És azt gondoltam, hogy még még kell ebből a csodából...
Berci is valami ilyesmit gondolhatott...

Hétfőn is voltunk templomban, Nagyapáék is az Irgalmasokhoz jöttek. Berci elmondta Imre atyának, hogy megint fiúnk lesz, Imre atya nagyon örült a hírnek.

Hétfőn nagyon sokan meglocsolták Korit a Nagypapáék házában, nagyon lelkesen nyújtotta át a piros tojásokat a fiúknak.
Simi csodásan és hangosan mondta a Zöld erdőben jártam kezdetű locsolóverset minden lánynak és asszonynak, és boldogan indult útnak Bercivel a kis locsolókörútra. Ugrált, táncolt a kis locsolókannájával indulás előtt a tükör előtt gyakorolt.

Húsvét hétfőn Forró Péter, ma reggel Mészáros-Komáromi Júlia születette meg.
Isten hozta őket!

Hétvégén Simi 3 éves születésnapja lesz.
Van program bőven csak úgy repülnek a hetek és nemsokára hatan leszünk...