Kori ovizott (nagyon - nagyon szereti) mi meg próbáltuk túlélni ezt a nagyon szeles és kellemetlen időt - itthon.
Szombaton a Szépjuhásznétól a Virágvölgyig kisvasutaztunk, a Normafánál réteseztünk majd ugyanígy haza.
A vonaton Berci vett a gyerekeknek egy-egy nyakláncot, Kori sárgát Simi természetesen pirosat választott, még azt sem hagyta hogy a kislány leválassza a többi közül az övét, őrült módon el kezdte tépni az ő piros vonatos bőrláncát (nagyon vicces volt).
Természetesen odáig voltak a gyerekek a nagy kalandtól (olyan jó látni, hogy ennyire tudnak örülni mindennek), Simi a Normafa játszón ki is próbálta milyen mozdonyvezetőnek lenni (Berci is sikeresen bepréselte magát a favonatba), majd Apa Korival mászott fára.
Vasárnap mise után Pátyra mentünk lovazni ahol Viktor várt minket, hogy végre teljesüljön Kori álma és lovagolhasson egy kicsit.
Simi lelkesedése alábbhagyott mikor meglátta a hatalmas testű állatokat, még a pónit is csak félve közelítette meg és csak Apával pedig Szélvész tényleg egy igazán kicsi póniló.
Nimród a kocsiban végig aludta a pátyi lovazást, ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat.
Igazi Családi nap (ahogy Kori nevezi a hétvégéket) volt mind a kettő.
Én kezdem úgy érezni mintha a harmincadik hét körül járnék pedig még pontosan 8 hét van addig. Úgy érzem ha most alhatnék amennyit csak akarok akkor 1 hetet biztosan sikerülne átaludni.
És még csak most jön a neheze: Kori a holnapi ovi után 2 hétig nem megy. Lesz előnye és nehézsége is, mondjuk a délutáni alvásoktól előre rettegek na de az viszont jó lesz, hogy délutánonként nem kell az egész bandával útnak indulnunk.
A fáradságtól eltekintve még mindig bizakodó vagyok, hogy lehet ezt bírni (de csak Bercivel!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése