Kétely

Nagyon várom a jövő heti ultrahangot de a várakozás izgalmával együtt a félelem is nő bennem, hogy minden rendben lesz e a kis Pöttyel. Nem szabadna, hogy emésszenek a rémképek és a gondolatok de olyan sok rosszat lát és hall az ember, hogy csak reménykedhet, hogy vele nem közölnek semmilyen rossz hírt.
Berci mindig leállít, hogy hagyjam abba rémképezést és persze, hogy minden rendben lesz. Akkor is nyugodt maradt amikor én nagyon kiborultam mikor a 18 hetes ultrahangon Kori agyában egy kis cisztát találtak, ami aztán a 30. hétre elmúlt de az addig eltelt idő nekem nagyon szomorú és félelmetes volt.
Simivel és Nimróddal semmi rosszat nem mondtak, nem is volt a babavárás alatt semmi rémség de még a szülőszobán a sok fájás között is azt kérdeztem Bercitől, hogy ugye szépek lesznek mikor előbújnak és minden rendben lesz e velük.
Aztán szépek lettek ahogy Kori is gyönyörű volt a legszebb kislány újszülött baba akit életemben láttam...

Megfigyeltem, hogy csütörtökre elfáradok, többet kiabálok, veszekszem és türelmetlen vagyok szegénykéimmel és csak az segít ha elmennek aludni és csend és rend van körülöttem, akkor tudom értékelni megint, hogy vannak és már alig várom, hogy megint ébren legyenek és hozzám bújjanak és szeretgethessem őket.
Zavaró ez a kettősség amit a kimerültség eredményez de nem lehet igazán semmit tenni ellene csak pihenni, elcsendesedni, mással foglalkozni.

Holnap dolgozom, tanítok. Ilyenkor mindig hihetetlenül hiányoznak, jó, hogy van vigyázójuk de jobb lenne ha én vigyázhatnék rájuk.

Azt hiszem kisebb mélyponton evickélek.
Jobb lenne aludni egy kicsit.
Megyek is.