Hú, de péntek és a nagyot mondók

Péntekenként még tanítok, ez az egy munka a három közül amit csak ideiglenesen függesztettem fel arra 4 hétre amíg feküdnöm kellett.
Az újságírás most pihen - nem tudok rohangálni téma ügyben - a magán tanítás szintén az utazás miatt felejtős, de nyár elejéig még szól Budajenőre a szerződésem úgyhogy addig még csinálom.

Kori ma ment oviba (Virág alig akart menni ma mert Kori nem volt tegnap és azt hitte ma sem megy - micsoda barátság!), későn mentem érte fél 5 volt már de szerencsére Anitáék bent voltak úgyhogy jól el volt Virivel amig meg nem érkeztem.

Déltől Péter vigyázott a fiúkra (akkor kellett indulnom), 3- tól Anyu váltotta le és szórakoztatta a fiú unokáit. Zongoráztak, énekeltek, yoghurtot ettek.
Mikor haza értünk Korival, Anyu is felköszöntötte a Névnapost (egy csodálatos kocsit húzó lovat kapott babával). Nagy volt az öröm, az ugrálás, a lelkendezés, persze Simi nem kaphatta meg egy ideig csak mikor Kori kiment a szobából (Anna sem adta oda a kukacot Petinek - az elején).

Anyu elhozta a makói Dédszülők ajándékait is (egyenlőre Nimród születésnapiját mert azt még nem kapta meg), Éjszaka a vadonban c. hangot adó mesekönyv, és egy Simba állatos kocka volt a várva várt meglepetés. Nimród nem annyira értette, hogy ez mind az övé de Simi nagyon örült, hogy "ő is kapott valamit".
Évitől is megérkezett Kori ajándéka: Dóra a felfedező - foglalkoztató könyv - és egy hercegnős kártya. Sikert aratott mindkettő.
Nagyon szeretik a gyerekek Dorát és mi csak - Berci felfedezése után - Nagyfejű Dorának hívjuk a mesehőst mert tényleg nagy a feje. A legjobb mikor Korika teljesen természetesen felkiált: - "Nézd Anya! Ott van Nagyfejű Dora!".

Berci ma "szabadnapos", csak későn jön haza, egyedül vezényeltem le a péntek estét. Egész tűrhető volt bár mikor Ninó extra elviselhetetlen frekvencián üvöltözött az etetőszékében akkor azért azt már nem bírtam és betettem az ágyába (nagyon megsértődött).

Mostanában tényleg nagyon sokat nevetek az édes szövegeléseiken. Ahogy tudom azonnal leírom szóról szóra amit mondanak, így minden pontosan megmarad.

Simivel sétáltam ma haza a boltból. Egy Túró rudit eszegetett, a másik kezemet fogta közben.
Én: - "Simike nagyon szeretlek, te vagy az én kicsi fiam."
Simi: - "Igen...és a társad." - mondja csokis szájjal ("tájszad" - kiejtéssel).

X X X

Kori egyik reggel a következőt mondta szenvedő hangon:
- "Anya! Nem akarok oviba menni, itthon akarok maradni! Nem akarom elhagyni a családomat!"

X X X

Délután: írogattam az asztalnál mire Kori:
- "Anya, inkább itt írj az ágyon, akkor együtt vannak a lányok!"

X X X

A kedvencem: Berci készülődött reggel, oda mentem mellé, megfogtam a karját.
Erre Berci: - "Jaj ne!" - a reggeli hátráltatást méltatlankodva tűri.
Erre Kori aki az ágyon ült megszólalt: - "Na Apa! Anya csak szerelmes beléd!"

X X X

Kori bókol:
- "Anyuka! Te vagy a legjobb anya a világon! Tudsz enni, inni adni, mindent tudsz!"

X X X

A ma esti imát Kori így kezdte:
- "Atya, LÁNY, Szentlélek nevében Ámen."
kuncogok majd megkérdem: - "Kori miért mondod, hogy lány?"
Kori: - "Mindig csak fiút mondunk, most már mondjunk lányt is!"

Én ezeket annyira szeretem!