Délelőtt a szomszédban

Nem egészen a szomszédban de nagyon közel.
Zsuzsiéknál voltunk vendégségeben, Ági a húga is eljött aki az egyetemen volt a legjobb barátnőm.
Zsuzsinak csak az egyik fia volt otthon, Martin pár nap különbséggel született Simivel.
Simike hatalmas hisztériát rendezett mert nem akart bemenni (nem tudta hova megyünk és félt az ismeretlentől) alig lehetett lenyugtatni de mikor kedves fogadtatásban volt része, a lányok és Martin is szeretettel várta, lassacskán lenyugodott.

Nagyon sok játék volt a gyerekszobában a kis művész lélek fiamnak egy filces törölhető rajztábla tetszett a legjobban, szinte egész délelőtt arra rajzolgatott majd takarosan törölgette.
A fiúk egy kis nézegetés után össze barátkoztak, mindketten második gyerekek úgyhogy nem volt nagy hatalmi harc, Martin kedvesen mutogatta a játékait.
Majd a közös hangot végül a humorérzékükkel találták meg, bolondoztak a tv-nél aztán őrült rohangálásba kezdtek és halandzsa szavakkal szórakoztatták egymást, dülöngéltek a földön.
Simike igazán jól szórakozott, néha a zongorához is leült leütni néhány akkordot, majd felszabadultan nagyon vidáman rohangált és nevetgélt a kortársával.
Jó volt nézni, hogy ilyen aranyosan el van egy másik kisfiúval, minden harc és vadulás nélkül. Nagyon örültem, Zsuzsi mondta, hogy menjünk máskor is, neki is tetszett, hogy a fiúk ilyen aranyosan játszottak.

Nimród sem fogta vissza magát, sokszor férfias üvöltésben tört ki, megevett két banánt, hagyta, hogy a nagyobbak szeretgessék, simogassák, nyomogassák és a rohangálós játéknál próbálta utolérni őket.

Ebédre haza jöttünk, utána 3 órát aludtak, elfáradtak.

Nekem jó kedvem van a délelőttől, a biztató kilátásoktól, a tavasztól és a gyerekeimtől.