A boldog kismama

Ez én vagyok. Még egyik gyerekkel sem voltam ilyen boldog. Olyan jó, hogy itt ez a három kis gyerek és a negyedik már ott növekszik a hasamban. Nem tudom minek tudható be ez az érzés de az biztos, hogy Nimróddal már nagyon szenvedtem így a közepe táján.
Hogy lehet, hogy a Negyedik várandósság ennyire boldoggá tesz?
Lehet, hogy azért mert ezt nem terveztük és mégis itt növekszik mint egy kis ajándék aki velünk akar lenni?
És mert Kori is annyira várja és Simike meg mindig úgy kérdezi, hogy: "Ott a kisbaba a hasadban igen vagy nem?" - ez is sokat számít, hogy ennyire örülnek neki és izgulnak.
És mert Nimród rettenetesen édes harmadik kis fiúcska.
És mert Berci mindent megtesz, hogy jól érezzem magam a várakozás alatt (csokit hoz, szendvicset hoz, meglepetést hoz, vásárol, fürdet, altat, rendet rak, főz).
És mert Isten úgy egyengeti az utunkat, hogy tulajdonképpen semmi miatt ne kelljen aggódnunk (még akkor is amikor ezt nem hisszük el) és, hogy mindenünk meg legyen amire éppen szükségünk van.

Jövő héten megyek ultrahangra és nagyon sokat gondolok rá, hogy kisfiú-e vagy kislány.
Az biztos, hogy "Simiféleség" mert úgy nézek ki mint vele (azaz nem híztam még 10 kilót csak négyet) és előre is lassan növök nem úgy mint a két egyformával (Kori, Nino) és elég jól bírom fizikailag.
De azt, hogy milyen nemű lesz még nem tudjuk pedig mindenki ezt kérdezi legelőször.

Lassan lekerül a téli kabát úgyhogy a játszótéren is és itt a házban is lelepleződöm nemsokára. Az viszont nem lesz olyan jó. Magyarázni, hogy miért jó négy gyerek és elmondani, hogy miért nem félek és hallgatni a sok jó tanácsot meg szörnyülködést. Sokszor vicces, sokszor fárasztó.

Szombaton a gyerekekkel a Sparba mentünk Túró rudiért. A fizető sorra tettem a négy rudit és a Kismama újságot amit venni akartam. Előttünk egy idősebb bácsi állt, egy Budget márkájú 2 literes vörösbort fizetett csak. Megfogott két rudit és oda tett a bor mellé: "Ezt én fizetem a gyerekeknek."
Még tiltakozni se volt időm már be is ütötte a pénztáros, mondtam, hogy köszönöm nagyon aranyos. Meglátta a kocsiban Nimródot és azt mondta:
"- Jaj 3 van? Akkor azt is fizetnem kellett volna!".
Kisétáltunk a boltból még egyszer mondtam, hogy köszönöm, erre határozottan megszólalt: - "Jaj ne köszöngesse már! Az ilyet nem kell megköszönni!" - aztán ránevetett a rudi faló gyerekeimre, mosolygott, köszönt és elment.
Úgyhogy ilyen is van még a mai világban...