Nézek ki az ablakon...

Sokszor minden fantasztikusan harmonikus úgy érzem, minden rendben körülöttünk, aztán máskor csak nézek ki az ablakon és nem értek semmit.

Tény, hogy pár napja jobb a közérzetem, átléptem a második trimeszterbe és ahogy a nagy könyvben meg van írva minden sokkal könnyebb (nem vagyok olyan fáradt, nem akarok minden percben felfalni valamit csak hogy enyhítsek az émelygésemen stb).
De azért vannak itt nehezítő tényezők is.

Simikém hetek óta a legvadabb gyerek közel s távol. Ez a drága szelíd gyermek úgy meg van őrülve már egy ideje, hogy csak kapkodom a fejemet. Nimródtól megszoktam, Koritól is de Simike egészen új oldaláról mutatkozik most be.
Vadul, fenyeget, felesel, rettegésben tartja Ninót, nem akar aludni vagy ha mégis hamar felébred utána.
Kedvenc időtöltése, hogy fakanállal masíroz a lakásban és furcsa hangokat hallat és terpeszben lép jó nagyokat előre. Olyan mint azok a kisfiúk a játszón akiket mindig elborzadva néztem, hogy jaj de vadak csak az enyémek ne legyenek ilyenek! Közben piros harisnyában van, nagyon pici a lába és ártatlan a tekintete úgyhogy nem is értem ezt a jelenséget.
Simikém változz vissza!!!

Kori minden reggel utál oviba menni. Vagyis csak kilépni a lakásból mert Berci viszi reggelente és ahogy a lépcsőházba érnek már nem is nyavalyog hanem társalog Apával mindenféle fontos dologról. Az oviba érkezés sem probléma, szalad be a csoportba, csak a felkelés és az elindulás drámai.

Nimród pedig feladja a leckét: minden ebéd után 1 óra alvás után nyávog. Ilyenkor beszaladok, felkapom az ágyból nehogy Simit felébressze, átviszem magamhoz betömöm a szájacskáját teával, magamhoz ölelem és így hajlandó mellettem vissza aludni de csak akkor ha én is alvást tettetek és csak addig amíg Simi is át nem trappol és nem nyüszít valamiért. Hetek óta így van minden délután elég furcsa szokás de jobb mintha nem aludna vissza mert akkor nem bírná ki estig se ő se én.

Sokat álmodok azzal, hogy milyen nemű lesz a baba. Kori még mindig kérleli, hogy legyen lány, ez valóban nyomaszt mert annyira szeretném ha teljesülne a vágya de ugyanakkor nem akarom, hogy eluralkodjon rajtam az az érzés, hogy lányt szeretnék.
Jó lenne ha kiderülne és akkor már nevet is tudnánk választani.

Mindig gondban voltunk a névválasztással.
Ne legyen gyakori, de túl ritka sem, ne legyen furcsa, de valamiért mégis kicsit különleges, ne hívjanak minden második gyereket így az oviba a játszón akárhol, nem lehet olyan név amivel kapcsolatban rossz élményeink vannak, és jól passzoljon az igen gyakori Nagy vezetéknévhez. Nem könnyű és én egyébként is nehezen választok két sütőpor vagy két yoghurt vagy 2 filctoll vagy két könyv vagy két bármi közül. Úgyhogy inkább feladat mint sem szuper jó elfoglaltság. Ami nekem tetszik azt Berci kineveti, ami Bercinek tetszik az meg nekem nem jó.
Aztán kérdezik, hogy van e neve a babának és mondom, hogy nincs de majd lesz.

Aztán ott van a legelő kérdés. Mert lehet, hogy költözhetünk de sok kérdés van még ezzel kapcsolatban is. Mindenképpen menni kéne, hogy nyugodtabban növekedjenek a gyerekek egy nagyobb "legelőn" de még ez sem olyan akadálymentes mint ahogyan szeretném. Rengeteget gondolkodom ezen, beszélgetünk Bercivel és szeretném ha minden egyértelmű "Igen" lenne és nem hezitálások sorozata.

Na és ott van az, hogy betegek egyfolytában, köhögés, orrfolyás köptető, orrcsepp, vitamin, nagyon unom és elegem van, hogy a Póczi Patika már csak abból megélne ha mi lennénk az egyetlen vásárlók a környéken.

Na ezek miatt nézek ki mostanában az ablakon.