Ma itt voltak Éviék (a nővérem, a két lánya és Szabi, a férje).
Korinak meglepetés volt, hogy jönnek, fél egykor amikor meghívtam őket még magam sem hittem, hogy összejön a találkozó.
A délutáni alvás után nem sokkal megérkeztek a "meglepetés" vendégek Kori legnagyobb örömére. Violával összeölelkeztek és azonnal elmerültek a játékrengetegben, Írisz és Nimród is jól érezték magukat csak Simit sajnáltam mert szegénynek sehogy sem akadt társasága.
Minden figyelemfelkeltő próbálkozása kudarcba fulladt de hát őszintén szólva nem is csodálkozom mert hol kulcsokkal dobálózott hol a gereblyével hadonászott. Pici Simikémre még nehezen figyelnek a gyerekek, nem jól közeledik feléjük, amit mond azt nem nagyon értik még, így meg kell tanítani a barátkozásra.
Sikerült rávezetni, hogy az ölelés finom Violának és Írisznek is, ezzel sikerélménye volt a lányunokatestvéreinél.
A finomságok elfogyasztása után lementünk a játszótérre ahol a közeledő viharfelhők miatt nem tudtunk sokat időzni. A nagy lányok befértek ketten egy hintába (kuncogtak, huncutkodtak, bolondoztak), Íriszke a kiskutyát hajtotta vad lendülettel, Simike jött ment a megfelelő játékot keresve, Nimród pedig a babakocsiban kurjongatott jó hangosan.
A hazamenekülés után mindenki megvacsorázott, közben Berci is megérkezett úgyhogy még ő is tudott Évivel és Szabival beszélgetni egy kicsit.
Kori az esti fürdés után valami semmiségen elsírta magát, kiderült, hogy a valós ok az, hogy Viola hiányzik neki. Nagyon szeretné újra látni. Remélem sikerül a hétvégi összejövetel és akkor megint játszhatnak együtt ezek a huncut lányok.
Nagyon szeretik egymást.
Jó volt ez a nap de sajnos rossz hírt is kaptunk így megint van miért aggódni. Lassan megszokjuk, ha ezt egyáltalán meg lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése