Csopak

Csodálatos öt napos nyaralásunk már csütörtökön éjszaka elkezdődött amikor a telepakolt bőröndök mellől Simike szólított az ágyhoz, lázas volt. Pénteken reggel a doktornéninél kezdtünk, izgultam, hogy "elengedjen", Berci szabadsága már előre eltervezett volt, tudtam, hogy utaznunk kell (persze nem mindenáron, Simit féltettem).
A Doktornéni elengedett, egy kis antibiotikummal, köptetővel és jó adag lázcsillapítóval útnak indulhattunk. Berci irtó ügyes hozzáértéssel betuszkolta az összes csomagunkat picinyke autónkba úgy, hogy még a gyerekek is befértek 11 előtt nem sokkal el indultunk Balatonra.

1. nap
Megérkeztünk a legnagyobb melegben de itt nem számít mert ez a kert csodálatos paradicsom, gyerekbirodalom a legnagyobb melegben is. Nem mintha sok játék lenne mert nem is az a lényeg, de van homokozó, hintágy, kishinta, veranda és körbejárható ház ami mindenképpen nagy kaland Korinak és Siminek.
Nimród a nap nagy részét hűsöléssel töltötte, Simike még küzdött a bacikkal - jó nagyot aludt délután -, korit viszont nem lehetett letenni, nem tudott betelni az élménnyel, hogy nyaralunk, együtt a család ezen a nyugalmas kis szigeten és nagyon izgult a beígért késő délutáni fürdőzés miatt.
Miután nagyjából berendezkedtünk, ebédeltünk, estefelé lementünk a strandra. Kori azt harsogta, hogy ő meztelenül bele akar csobbanni a Balatonba. Ha nem is ruha nélkül de egy kis fürdőbugyiban Berci megpancsoltatta Korinkát, aki ettől határtalanul boldog és felszabadult volt.
Drága Simike fájó szívvel hajtogatta, hogy: "Víz, apa" - de sajnos ebből az esti élményből akkor kimaradt.
Az altatás ment mint a karikacsapás, 10 körül mindhárom rám dőlt...