Levegőzés

Ma beléptünk végre a játszótérre. A szép idő is engedte és Kori felszakadó köhögése is. Simi persze azonnal üvöltött akárcsak 1 hónapja mikor utoljára voltunk. Nem tudom miért nem szereti, talán túl sok minden és mindenki van, nem érzi magát biztonságban vagy nem is tudom. Jó lenne ha változna a kedve ezzel kapcsolatban mert ma is nagyon drámai volt a belépőnk.
Virág nagyon örült Korinak, aranyosan játszottak, bolondoztak.
Most már Nimród sem bírja, hogy az álló babakocsiban kelljen hanyatt fekve tűrnie amíg a többiek játszanak, így őt is ki kellett vennem, hogy nézelődhessen. Hamarosan már ő is "ehet" homokot. Nagyon gyorsan telik az idő, 1 hét múlva 5 hónapos lesz!
A nehézségekkel együtt ahogy így elnézem ezt a kis édes csomagot, mármint Nimródot hát bizony nem tudom elképzelni, hogy ő az utolsó bögyörésznivaló kis babácskánk. De azt sem tudom elképzelni, hogy egyszer csak eljön az idő, hogy fizikailag és lelkileg is készen állok egy újabb várandóságra. Ez most így éppen elég, pedig mindenki kérdezi mi lesz később. Mintha ez nem lenne elég feladat már így is...

Kori megkapta az ovi felkészítő könyvét. Hetek óta kinéztem már neki de várnom kellett a vásárlással, ma viszont végre meg van!
Nehéz neki elképzelni, hogy milyen hely is ez az ovi, úgy látom egyenlőre kicsit tart tőle de nem lesz ez rossz csak meg kell ismernie a helyet, a barátokat és az óvónéniket.

Ma is sikerült nekünk kettő, Siminek három órát aludni délután. Nem is tudom mi lenne ha nem tudnék aludni napközben. Őszintén szólva nagyon várom már, hogy kibírjak egy huzamban napokat, elképzelem milyen hasznosan tölteném az időt amíg ők alszanak - de egyenlőre nem megy. Simi nagyon jól alszik egyedül, Kori viszont hozzám bújva szeret mostanában, Nimród szintúgy.

Ősztől emeletes ágy lesz a következő nagy lépés, Nimródot megpróbáljuk beereszteni az oroszlánbarlangba. Na de hol van az még, ne szaladjunk előre....

A terv szerint pénteken utazunk úgyhogy már kezdhetek is pakolni, hogy minden meglegyen addigra.

Azért ma is voltak nehéz pillanatok (hiszti hazafelé, kétszemélyes babakocsiban három személy plusz két kismotor szállítás), de túlélhető.
Sőt néha még szórakoztató is.

Ja és megint rendetlenség van.
Hát, úgy látszik mindent nem lehet...

Kori javul, Nagymama megment

Berci haza érkezett a munkából (megint jó későn) és azt mondta: "Jaj de szép rend van!".
Tényleg sokkal jobb a helyzet, a Nagymamának köszönhetem mert eljött szeretgetni a gyerekeket amíg én szorgoskodtam.

Az eső rémesen szakadt ma is, nem olyan nagy baj Kori kruppjának ez a legjobb időjárás (párás hűvös levegő), ki is nyitottuk az ablakot hadd lélegezzen.
Nagymama 11 körül megjött és Csopakosat játszott (hajóztak, nyaraltak, csobbantak, autóztak - mindezt a gyerekszobában) Korival és Simivel. A kis harmadik ezalatt békésen aludt az erkélyen a babakocsiban.
Berci bűnbarlangjának felszámolásával kezdtem a tisztogató programot. Ez a számítógép körüli terület és a rengeteg cd és dvd rendezése volt. Előkerült 100 fél kis csavar, 100 féle minicsavar, sokféle férfias eszköz az asztal mélyéből (csavarhúzók, kábelek, hosszabbítók) meg jó sok por, felesleges papír meg ilyenek. Most szép itt.
Végre megint van asztala. Örült neki.

A másik fájó pont a fürdőszoba volt, most az is tiszta végre.
Jó mert pénteken utazunk és mikor haza jövünk kezdhetek mindent elölről.
Anyasors...

Kori javul, felszakadóban a hurut, a kedve is jobb, vidáman vadul.
Ja és esernyő lesz a jele az oviban, mert cseréltek Virággal, azt mondta: "Jól van, Virág úgyis virág!".

Nimród csodás mutatványokkal szórakoztat minket. Könyvet nézeget ha a kezébe adom, csörgőt rángat, megpróbál mindent elkapni és nagyon sokáig jól érzi magát egyedül is (persze sosincs egyedül mindig rámászik valamelyik testvére).

Az este nagyon hosszú. Koriék nem akarnak elaludni 10 előtt, sokáig megy a hancúrozás az ágyban aminek legtöbbször apa szigora vet véget. Valahogy mindig akkor perdülnek táncra amikor a villanyt lekapcsoljuk és jó éjszakát kívánunk. Úgy emlékszem mi is ilyenek voltunk...

Kori kedvenc meséje a Báránycsaládos amit a "fejemből olvasok" és arról szól, hogy a báránycsalád találkozik útközben mindenféle állattal és félre értik a nevüket. Csak akkor jönnek rá, hogy mindent rosszul értettek amikor otthon megnézik az állatos könyvükben a rendes nevüket. De okulnak belőle és elhatározzák, hogy legközelebb már jól fogják mondani. Nem egy díjnyertes történet de Kori nagyon jót mulat rajta...

Simike nagyon sokat beszél mostanában, egészen szépen el lehet vele társalogni. Emlékeket idéz fel, számomra már elfelejtett dolgokkal hozakodik elő a kis mondataiban. Csodásan nyiladozik, nagyon tündéri de még mindig Simis a nyelvezete.
Mostanában nagyon bújós és nagyon vidám kitörései vannak. Berci szereti a kis nyakát. Tényleg elég egyedi...

Rend van kívül, belül. És ezt szeretem...

Simi félelmei

"Físz" - ezt mondja Simi amikor valamitől fél.

A félelem források:

1. "Jaj Mó!"

MOLYLEPKE - amit elég gyakran üldözök mostanában.
Simi azonban minden repülő nünükét molylepkének hív (a szúnyogot, a muslincát, a legyet, a lepkét) illetve amikor ezek elrepülnek a szeme előtt vagy akár suhintják az orrocskáját kétségbeesetten felszólal: "Jaj, mó!".
Azonkívül, hogy próbálom meggyőzni, hogy ezek nem bántanak ne féljen, jót szoktam mosolyogni a dolgon mert nagyon aggodalmas képpel és hangon tud rettegni.


2. "Zö Ma"

Azaz a ZÖLDSÉGES MANÓ.
Megelégeltem azt is, hogy egy szem zöldséget nem esznek ezek a Nagy gyerekek.
A fogmosást is egy manócska dalszerzeménnyel szeretettem meg amit azóta Kori és Berci is vidáman énekel esténként ("Mossuk meg a fogacskát ne jöjjön a Fogmanócska..."stb) mivel ez hatásosnak bizonyult kénytelen voltam a Zöldség Manót is bevezetni az itthoni köztudatba.
Beválik, mert ennek hatására a paradicsomot már megeszik (nehogy elvigye őket a manó egy nagy zöldségeshez ahol egész nap zöldséget kell falniuk, ehelyett inkább tőlünk elfogadják), de míg Kori jót nevet a dolgon addig Simi egyre gyakrabban emlegeti elalvás előtt is a "Zö Ma" -t.
Nem akarom, hogy féljen tőle de azt sem, hogy zöldség nélkül nőjenek fel és mivel a szép szó és a bacilusok elleni küzdelemről szóló mese sem segített így a Zöldséges Manó storyt kellett kitalálnom. Egyenlőre eszik...

3. "Szö"

Vagyis A SZÖSZ.
Kádban fürdésnél szokott a kezükre tapadni a hajszálam ami hajmosásom után marad ott. De van, hogy evésnél "támad Simire" valami kis szöszdarabka. Nagyon tud szenvedni tőle amikor a kezére ragad, ilyenkor semmiféle tevékenységet nem tud folytatni amig meg nem szabadítom a vélt vagy a valós szösztől.
"Jaj Szö, jaj szö!" - mondogatja.


Hihetetlen mulattató. De persze komolyan veszünk mindenféle aggodalmat.
Azért kicsit nevetünk is...

Vidám kép szomorú hírrel

Kori köhög. Elég ijesztően, csak addig ilyen amíg fel nem szakad. Alvás előtt és után a legrosszabb, olyankor nagyon szenved, még az inhalátorral is nagyon fullad.
Legjobb barátnője és egyben unokatestvére, Viola is kruppos, ebben is hasonlítanak egymásra...
Kori már magának tartja oda a kis felhőcskézős készüléket, nagyon ügyes és okos. Abban reménykedem, hogy gyorsan regenerálódik mint mindig és akkor nyugodtan útnak indulhatunk a dédszülőkhöz.
Mert nagy kalandra készülünk hétvége felé...

Csopak IV.

Csopak 4. és 5. nap













Kikötői kalandok.
Hajózás.
Kertszépítés: sövényvágás és fűnyírás Berci módra.
Álmodozás egy kertes házról.
Kora esti strandolás.
Játszóterezés.
Kalapvásárlás majd fotózkodás.
Nagyon könnyű esti altatás.
Simi gyógyulás.
Összepakolás.
Az éppen osztálykirándulós Elődkével fagyizás.
Búcsúpancsolás (Kori apa hátán, Simi apa nyakában ülve)
Rendrakás.
Haza utazás...

Üzenet

Vannak olyan helyzetek, találkozások, események, beszélgetések vagy csak egy kis momentum az ember életében amik a holtponton átlendítik és megerősítik abban, hogy amit csinál az jó és értékes.

Már egészen elvesztem abban, hogy a körülöttem nyüzsgő gyerekektől és a fáradtságtól nem jutok egyről a kettőre, hogy inkább elmenekülnék mert nem tudok megbirkózni három négy éven alulival és a velük kapcsolatos teendőkkel, és akkor Berci egy üzenettel tért ma haza Imre atyától.

Misére ment reggel nélkülünk, Kori nagyon csúnyán köhög ezért vele amúgy is itthon maradtam volna, a fiúkat meg nem lehetett vinni mert Bercit megint Imre atya fotózására kérték fel egy könyvhöz, gyerekekkel pedig az nem nagyon megy.

A délelőtt megint olyan fárasztóan telt amennyire csak lehetett, borzasztó kimerültséggel küzdök napok óta - talán az idő vagy az állandó hajnali Nimród táplálás miatt - de legszívesebben lefeküdtem volna a kupac középre és aludtam volna.

De vasárnap mise után nem várhattam haza Bercit ugyanazzal a káosszal amivel reggel elbocsátottam, így maradt a küzdelem. Közben Nimród sírt, Kori köhögősen kirakóhoz kért segítséget, Simi jött-ment és szétpakolt mindent én pedig nem ülhettem le egy percre sem mivel látványos eredményt akartam elérni.

Dél körül nagyjából rend lett, Berci megérkezett és olyan sok szép dolgot mondott amit Imre atya üzent, hogy a szívem megtelt boldogsággal és ez elég volt ahhoz, hogy túllendüljek ezen a sok nehézségen amin mostanában nem láttam túl.

Nem gondoltam, hogy egyáltalán el jut hozzá a június 5-i írás, fel sem merült bennem, hogy más is megtalálja a közösségből és eljuttatják neki a születésnapjáról írt bejegyzésemet.
Zavarba is jöttem mikor Berci mesélte, hogy mit mondott Imre atya a szép gyerekeinkről, Simiről, és arról, hogy nagyon tetszett neki az írásom (a könnyed stílus) és ki is nyomtatta neki valaki és hogy nem is tudta milyen írótehetség vagyok.
Berci is meglepődött nagyon, mondta, hogy a nagymamámtól örököltem az írói vénát.
Imre atya azt mondta milyen szerencsés Berci.
Én meg azt mondom nekem van szerencsém. Amióta ismerem Bercit...

A gyerekek miatt kezdtem el írni nem olyan régen. Túl sok volt a gondolat és érzés velük kapcsolatban, egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy sorokba öntsem a velük kapcsolatos élményeimet.
Azt nem gondoltam, hogy ezzel másnak örömöt szerzek, hogy ilyen sok emberhez eljut és érdekli majd őket sőt elismerő szavakat is kapok.

A délután folyamán már elég sokszor megkértem Bercit, hogy mesélje el még egyszer és még egyszer, hogy mit mondott Imre atya. És ő mindannyiszor elmesélte.
Ajándék ez az üzenet.
Nagyon jókor jött...

Kori boldogsága

Kori tegnap elkezdett igazi emberformát rajzolni. Krumpli forma szerű kör, rá két pötty az a szem, vonal a száj, a kezek és a lábak szét álló pálcikák ebből a krumplifromából kiindulva. Különböző méretekben tudja lerajzolni ezeket az "embereket", különböző szájformával (nevetős, mérges, szomorú).

Először Apa készült el felismerhetően ekkor felkiáltott, hogy: "Anya nézd, gyere gyorsan!" - és táncolt a mágneses rajztábla mellett. Mutatta büszkén, hogy ott van apa. Tényleg hasonlított, nagy volt.
Aztán mellé elkészültem én, aztán ő, Simi, Nimród, Viola, írisz és még vagy 20 kis krumlibaba - azt mondta ezek a kistestvérei.
Nem rajzolt rá egyikre sem, apa majdnem az egész táblát elfoglalta olyan nagy volt, de senki nem lógott rá a másikra, hamar benépesült a rajztábla.
Nekem minden egyes emberkét meg kellett néznem, Kori pedig ugrált és táncolt boldogságában.
Rájött, hogy tud ilyet.
Mennyire édes!

Menekülés

Menekülőre fogtam a dolgot. Csúnya dolog, inkább neki kéne esni a lakásnak de ehelyett margarin vásárlás ürügyén meglógtam a cba-ba - persze gyerek nélkül.
Irtó jó volt! Vettem mindenféle ételt persze gondosan beosztva a pénzemet aztán megérdemelt jutalomként autómatás capuccinót ittam és fánkot ettem.
Drága férjem ezalatt vigyázott a gyerekekre, szó nélkül elenged kalandozni, hogy megnyugodjak egy kicsit.

Hazatérésem után felkaptam kettőt és levittem őket a dokihoz mert köhécselnek még mindig. Szerencsére semmi baj, Simi már felszakadóban, Kori semmiséggel küzd úgyhogy Igen-t mondtam Anita délutáni meghívására.

Délelőtt még berohantunk Ildi nénihez az oviba, átadtuk neki a néptáncolós képeket és Kori választott magának jelet. Kicsit segítettem neki, hogy ne gomba, ne létra, ne csiga legyen, így a virágra esett a választása. Az esernyő is esélyes volt, de kiderült, hogy az a barátnője, Virág jele lesz így maradtunk az eredeti tervnél.
Virág. Mindenre ezt kell varrnom. Talán menni fog. Még sem egy csiga...

Utána haza szaladtunk, a még mindig feldúlt otthonunkba, Berci dolgozott (telefonált), Nimród nézelődött én meg neki láttam az ebéd befejezésének.
Nagyon nehéz szoptatni, pelust cserélni, rendet rakni, teregetni, veszélyt elhárítani (mint fekete zsírkréta rajz a konyha falára), és még főzni is egyszerre. Nagyon ideges voltam, mondtam mindenféle dühöngő kifejezést amit aztán sms-ben megbántam a férjemnek és a délutáni alvás lebegett a szemem előtt.
Nagyon fáradt vagyok mostanában. Biztos a meleg miatt is de ahogy lefektetem Simit és Korit és magam mellé teszem a kis Nínót falatozni azonnal mély álomba merülök, mint akit leütöttek.

Amióta haza jöttünk Balatonról Kori mellettem alszik délután, mert nem akar aludni azt meg nem kockáztatom meg, hogy én elalszom ő meg Simit felébreszti ezalatt. Mellettem 5 perc és már alszik így egyszerűbb de nem jó ha megszokja (az oviban sem leszek ott nem akarom, hogy ez megnehezítse az alvós helyzetét).

Délután Anitáékhoz mentünk. Szuper volt a nevetés, beszélgetés, álmodozás, gyerekcsitítás, gofriparty és, hogy a gyerekek nagyon jól eljátszanak főleg Kori és Virág. Simi és a vele egyidős Ágoston között még folyik a kakasviadal és a kakasdomb őrzés de azért ők is aranyosak voltak és nem is ütötték egymást.
Még vacsorát is kaptunk, élményekkel felpakolva indultunk haza, Nínó elaludt az alig 10 perces úton, így az esti menetet (kakaó, fürdés, fogmosás, mese, inhalátor) vidáman töltöttük hármasban.

Jaj de kellett ez a kis vendégség, utána a holnapi ebédet is megfőztem és nagyjából elhárítottam a borzalmat a konyhából.
Jó volt elmenekülni egy kicsit, a rendrakás meg vár és legalább a gyerekekkel sem voltam türelmetlen.
Nagyon örültek neki.
Én is nagyon örülök...

Újra itthon

Fenomenális "Sári hazatérésének megünneplésén" voltunk vendégségbe.
Sári a főiskolán lett a barátnőm, a családjuk példaértékű számomra ahol ő a hatodik gyerek a hétből és a szüleinek most fog születni a huszadik unokája.
Csak pár hete derült ki, hogy Berci oldaláról rokonság van a családjaink között úgyhogy ez külön boldogság nekem mert tényleg szívemhez nagyon közel álló népes család az övék.

Babatalálkozós kerti party keretében ünnepeltük meg, hogy Sári 1 év franciaországi tartózkodás után most újra itthon van egy darabig. Veró is jött a babákkal (ő Sári legjobb barátnője), és ott volt Sári húga Mári is, a két babájával.
Az ott lakó gyerekek közül is elő került egy-egy a házból, nekik most fog születni a hetedik kistestvérük.

Nagyon szép idő volt, a gyerekek játszottak, motoroztak, homokoztak, babáztak, csúszdáztak, ropiztak, szörpöztek, vadultak is (az enyémek főleg, Simi lapáttal támadt Jankuc szőke fürtjeire - szörnyű).

Én nagyon jól éreztem magam, jó volt beszélgetni, nézni a sok szebbnél szebb gyereket, természetesnek venni, hogy nagy családunk van, olyanokkal lenni akiknek ez szintén természetes és, hogy jó és nem rémséges dolog még több gyereket tervezni.

Kori és Simi sajnos nem voltak a toppon, kedvesek, aranyosak, értelmesek, viccesek de amikor "olyanjuk" van és nyűgösek akkor nem hajlandók jól érezni magukat, most is hamar elfáradtak és onnantól kezdve ment a szenvedés.

Ebédre már itthon voltunk, jó rövid volt a délelőtt sajnos, maradtam volna még de a délutáni alvást muszáj volt itthonra tennem mert túl sok minden volt az elmúlt napokban, Siminek is sok pihenésre van még szüksége.

Fél három volt mire elaludtunk, ekkor a szomszédban megint őrült kalapálás kezdődött, kirontottam az ágyból, átmentem zilált öltözékben (de nem érdekelt), kértem, hogy "NE!!!!!".
Persze sosem az a normális aki csendet akar és a gyerekeit altatni a házirendben előírt "csendes pihenő" idejében (12-16 óráig) de hát mit csináljak, úgy látszik manapság mindenért harcolni és küzdeni kell, még egy kis nyugalomért is...

Jó későn keltünk, még mindig nem sikerült nyomtalanul felszámolni a "csopaki csomagokat" ami azzal egyenlő, hogy ahova nézek ott ruhák, táskák, cipők, minden!!!
De három ilyen pici mellett nagyon nehéz behozni a lemaradást.

Késő délután folyamán Kori és Simi elkövették egymás ellen az eddigi legbrutálisabb tettüket a duplo virágok miatt (amit Simi leszedett a tábláról de Kori szerint nem kellett volna). Az eredmény: Kori mellkasán egy 10 forintos nagyságú belilult harapás nyom, Simi hátán két sorban egy-egy lila csík - szintén fog nyom. Rettenetes.
Még sírtam is miért ilyen durvák egymással, nem bírom...

Hát ilyen újra itthon arról nem beszélve, hogy Nínó is nehezen viseli a változást.
Sír, kérlel a szemével, legörbíti a száját, engem akar, lógni rajtam mint a kis koala...

Miért kell minden jó után sokkal rosszabbnak következnie? Enélkül tényleg nem lenne meg az egyensúly?
Mikor fog végre ragyogni a lakás?
Kori tényleg fél este a szobájában égő villanynál is?
Nínó megint ébred majd éjszaka?
Simi holnap is fog még köhögni?
Miért ilyen durvák egymással?
Holnap vajon több kedvem és türelmem lesz az előttem álló feladatok megoldására?

Ezek a gondolatok foglalkoztatnak most leginkább.
Legjobb lesz ha nyugovóra térek.
Berci dolgozik.
Holnap már péntek...

Csopaki Piti Nínó

Nimródról kell írnom pár sort mert annyira édes most négy hónaposan, hogy nem tudok betelni az érzéssel.
Hatalmasra nyitott szájjal vigyorog mindenkire. Édes hangot ad ki, gügyrészik, magyaráz és méltatlankodik ha valami nagyon nem jó.

Harmadik gyerek lévén, boldogan heverészik a járókában amíg meg nem unja (megjegyzem első gyereknél még fóbiám volt, hogy a járókába rosszul érzik magukat a babák - nagyon kellett, hogy legyen harmadik!), a kezével hadonászik, mindent el akar érni és meg akar fogni, nagyokat nyel amikor a közelében falatozunk, és ha kézbe veszem elkapja a pólómat és kapaszkodik mintha buszon utazna.



Amikor hozzáfér, azonnal a szájába veszi a nagy lába újját, de néha keservesen sírva fakad amikor szopogatás közben a körmével megsérti az ínyét. Lehet, hogy úton vannak a fogacskák mert ömlik a nyála, és mind két ökle legtöbbször a szájában van.

Ami külön említést érdemel azok a csodálatos kis hurkácskák amik a kezén mintha karúszók volnának a lábán pedig óriási párnácskák (ami a végén pici talpakba torkollik).



Sokszor feltalálja magát, a lábával addig nyújtózkodik amíg el nem ér vele valamit (rongyot, ruhát, játékot), akkor viszont elég sokáig elszórakoztatja magát a tárgyak rugdosásával, a pihenő székben pedig löki magát, hogy ne unatkozzon.



Az éjszakai ébredéseknél nem látom ilyen rózsásnak a helyzetet de reggel ahogy ránézek és égnek állnak a kis talpacskái és közülük rám vigyorog hát akkor minden éjjeli nyivákolást megbocsátok neki.
Mindenki nagyon szereti és körülrajongja, Simi is, Kori is, mi is, és ettől láthatóan nagyon vidám és kiegyensúlyozott ez a kis "Piti Nínó".

Csopak III.

3. nap
Vasárnap reggel megérkezett Nagymama és Nagypapa. Felkapták Korit és vitték a fél kilences misére, mi addig előkészítettük ami a reggelihez és az utána következő hajózáshoz kellett.
Simike láztalan volt az éjjel úgyhogy kezdte ő is jobban érezni magát, viszont a mélyről jövő hurutos köhögése miatt még mindig nem volt elég megnyugtató az állapota.

Reggeli után kalapokkal, vizekkel, naptejjel felszerelve elindultunk a kikötő felé, ahol Nagypapáék hajója ringatózott a vizen.

A gyerekek borzasztó boldogan birtokba vették a kis vitrolást, Korinka ahogy berohant a fedélzetre minden ruhát ledobott magáról (jelezve, hogy ő fürdésre készen áll).
Kihajóztunk, még egy kis szél is volt úgyhogy vitorlákkal felszerelve eljutottunk a Kerekedi öbölbe ahol horgonyt dobtunk és nagy fürdőzés következett. Először mentőmellénybe pancsolt Kori a mi kiskacsánk, hol Berci, hol a Nagypapa fogta, majd a fekete gumiövbe kapaszkodva lubickolt a hűsítő vízben. Alig lehetett kiszedni a Balatonból, nagyon tiltakozott, mindenáron maradni akart.





Simike jajgatott, hogy ő is menne úgyhogy egy kis lábáztatást a hajóról belógatva engedélyeztünk neki.






Nimród ezalatt békésen üldögélt a hordozkában, egy elégedetlenkedő hangot sem adott ki, neki már az elég volt, hogy mindenki a közelében tartózkodott. Amikor hozzászóltunk nagyon széles mosollyal köszönte meg a figyelmességet.
Nagyon szeretnivaló kis harmadik!




Ebéd és közös délutáni alvás után, sakkozás és palacsinatsütés következett, a Nagypapa elhalmozott minket mindenfél finom étellel, a Nagymama pedig véget nem érő türelemmel foglalkozott a kicsikkel.




Este hatkor amikor már elviselhetőbb lett a hőség, ismét kimentünk vitorlázni. Kori és Simi már teljesen otthonosan mozgott a hajóban, a köteleket is rángatták, hajóskapitányi teendőket imitálva.




Az esti pancsolásból még Nimródnak is jutott egy pici...



...és persze Bercinek is...





Vacsora után nehezebb volt az altatás mint az előző estéken, mivel a Nagyszülők jelenléte jó értelembe véve felzaklatja a gyerekeket. Este sem akartak semmi jóból kimaradni, így csak 10 után sikerült mind a három gyereket elaltatni.

Az esti verandai kártyázás folyamán nem csak egymással de a szúnyogokkal is meggyűlt a bajunk, eszméletlen invázió van, nem lehet ellenük semmit tenni.
Nagypapa nyert - utána a többiek -, a szunyogok is vele voltak a legkíméletesebbek.

Éjfél tájban nyugovóra tértünk még fáradtabban mint előző este.

Gyönyörű a Balaton, csodaszép a víz, és nincs tömeg, hihetetlen nyugalom van.
Nagyon jó, hogy el tudtunk jönni.

Csopak II.

2.nap
Szombaton Simike még mindig a lázzal küzdött, gyenge volt és a naptól is menteni kellett úgyhogy csak este merészkedtünk ki az árnyékos kertből.

Délelőtt 11-től este 7-ig Berci megcsinálta a kert legsötétebb zugát, kigyomlálta, eltűntette a töménytelen mennyiségű gazt így legalább 5 négyzetméterrel megnőtt a telekterület. Nagyon elfáradt, a keze is sebes lett de nagyon szép munkát végzett, hasznos terület került elő amit vagy veteményesnek vagy egy kis faháznak fogunk szentelni.

A délutáni kerti babamedencés pancsikolás után Kori hasonló lelkesedéssel köszöntötte a Balatont mint előző nap. Berohant, ki sem lehetett szedni amig be nem lilult a szája, akkor viszont muszáj volt elhagynia a finom hűsítő Balatont.
Simi a vízzel még mindig nem érintkezhetett de a Mentőcsónakon kivárta a sorát, ekkor Nagy apukája a nyakába vette és úgy sétáltak fel-alá a sekély vízben.




Apa nélkül játszótereztünk egy kicsit a vadiúj szerkezeteken (Ő addig el ment a jól megérdemelt úszására) majd miután mindenki kellőképpen elfáradt, vissza jöttünk a házhoz. Gyors fürdetés, vacsora, mese és Simi inhalátoros programja után az előző estéhez hasonlóan mindhárom gyerek nagyon hamar elaludt.

A felnőttek búzasörözéssel zárták az esti programot.

Csopak

Csodálatos öt napos nyaralásunk már csütörtökön éjszaka elkezdődött amikor a telepakolt bőröndök mellől Simike szólított az ágyhoz, lázas volt. Pénteken reggel a doktornéninél kezdtünk, izgultam, hogy "elengedjen", Berci szabadsága már előre eltervezett volt, tudtam, hogy utaznunk kell (persze nem mindenáron, Simit féltettem).
A Doktornéni elengedett, egy kis antibiotikummal, köptetővel és jó adag lázcsillapítóval útnak indulhattunk. Berci irtó ügyes hozzáértéssel betuszkolta az összes csomagunkat picinyke autónkba úgy, hogy még a gyerekek is befértek 11 előtt nem sokkal el indultunk Balatonra.

1. nap
Megérkeztünk a legnagyobb melegben de itt nem számít mert ez a kert csodálatos paradicsom, gyerekbirodalom a legnagyobb melegben is. Nem mintha sok játék lenne mert nem is az a lényeg, de van homokozó, hintágy, kishinta, veranda és körbejárható ház ami mindenképpen nagy kaland Korinak és Siminek.
Nimród a nap nagy részét hűsöléssel töltötte, Simike még küzdött a bacikkal - jó nagyot aludt délután -, korit viszont nem lehetett letenni, nem tudott betelni az élménnyel, hogy nyaralunk, együtt a család ezen a nyugalmas kis szigeten és nagyon izgult a beígért késő délutáni fürdőzés miatt.
Miután nagyjából berendezkedtünk, ebédeltünk, estefelé lementünk a strandra. Kori azt harsogta, hogy ő meztelenül bele akar csobbanni a Balatonba. Ha nem is ruha nélkül de egy kis fürdőbugyiban Berci megpancsoltatta Korinkát, aki ettől határtalanul boldog és felszabadult volt.
Drága Simike fájó szívvel hajtogatta, hogy: "Víz, apa" - de sajnos ebből az esti élményből akkor kimaradt.
Az altatás ment mint a karikacsapás, 10 körül mindhárom rám dőlt...

Jövésmenés

Napok óta jövünk és megyünk. Nem rossz de fárasztó és kimerítő de nem annyira mint tavaly nyáron terhesen.

A szombati Hild Udvaros délutánba nyúló program után Mogyoródra mentünk Ati papához, Juci mamához és a születésnapos Kis Atihoz. Berci kitett minket és már ment is tovább egy fotózós munkára. Sajnos.

Szerencsére Ati papa nagyon belopta magát a gyerekek szívébe, bár csak havonta egyszer sikerül összehozni a találkozót azért azokon az alkalmakon minden nagypapai feladatot ellát - a gyerekek legnagyobb örömére.
A szombat délután főként hintázással telt, a kertben áll egy nagy hinta három féle csoda szerkezettel amiken a gyerekek kedvükre bolondozhatnak.
Kori és Viola le sem szálltak egymásról és a hintáról sem (egy kis időre csak amikor beültek a testvérkocsiba és Atika tolta őket), Simike Ati papát csalogatta oda a hintákhoz és kérlelte, hogy lökje őt, Írisz a fogait fájlalta, Nimród aludt is egy kicsit.
Megköszöntöttük a májusi születésnaposokat (név szerint Szabit és Atikát) majd tortáztunk, kávéztunk, pizzáztunk és a végére Berci apa is megérkezett.
Nagyon elfáradtunk....

Éjszaka Berci csinálta a képeket, hogy másnap ajándék kész állapotban legyenek.
Vasárnap reggel pedig háromnegyed óra késéssel ugyan, de oda értünk a misére (a végére) és átadtuk az illetékeseknek a Hild udvarban készült fotókat. Imre atya csak szóban kapta meg ugyanis nincs gépe, majd a "jobb keze" gépén nézi meg őket.
Simikét megint megsimogatta (mindig elmondja mikor látja, hogy mennyire szereti ezt a kedves szelíd kisgyereket), kis családunkban pedig gyönyörködött egy keveset, majd dicsekedett és biztatott minket, hogy ilyen szép gyerekekkel muszáj folytatnunk...
Én azt mondtam nem fogjuk vissza magunkat - ezen mosolygott.
Amikor ott vagyunk mindig azt érzem jó ez így, a legjobb dolog, az élet értelme, egészen el tudom felejteni a hétköznapok nehézségeit, az egész olyan természetes és jó.

Vasárnap délután Telikbe volt meghívásunk ahol a budajenői tanítványaimmal és a szüleikkel találkoztam egy kerti party keretében. A gyerekek is jöttek és Berci is csak akkor indultunk haza mikor már mindenki nagyon fáradt volt. Ettünk ittunk levegőztünk és megint arra jutottam, hogy nagyon kell majd nekünk egy kertes ház!!!

Hétfőn Ibivel találkoztunk aki hozta az egy éves kisfiát aki az ennivalóan édes kis pofikájával azonnal belopta magát a szívembe. Nem elfogultságból csak mert Ibi az egyik legrégebbi és legkedvesebb barátnőm hanem mert az a gyerek tényleg tünemény. Sajnos Simike angyali arccal durváskodott vele az nem volt olyan jó, meg az sem, hogy Kori elvette a labdáját de a saját motorját nem adta használatba helyette de Ibi ezeket jól viselte és azt mondta ő is tudni fogja majd, hogy így megy ez, mert legalább négy gyereket szeretne.

Azért jó lenne ha kicsit gyengédebbek lennének másokkal ezek a kis Nagy gyerekek annak ellenére, hogy egymást napközben szanaszét nyúzzák. Azt lehet..na de másokkal ezt igazán nem kéne.

Ma kedd van, télen egy hónap alatt nem történt ennyi minden, ma ugyanis azok után, hogy délután levittük az egyébként a negyedik gyerekével várandós doktornénihez Nimródot oltásra, utána még vendégségbe is mentünk a sógornőmékhez ahol családi találkozóra gyűltünk össze.
Kanadából jöttek rokonok, Hanni és Jim akiknél Berci és a nővére még kiskamasz korukban egy hosszabb nyári vakációt töltöttek.
Az unokatestvérek: Sebi, Peti, Kori, Simi jót játszottak, míg Nimród kézről kézre járt.
Mi, felnőttek beszélgettünk, iszogattunk, töménytelen mennyiségű szénhidrátot fogyasztottunk majd fél kilenc körül hazafelé vettük az irányt.

Egy gyors pelenkavásárlás után fél tízre itthon is voltunk.

Hogy tetőzzem a programokat, kozmetikusi minőségben szánalmas látványt nyújtva fél szemenként a szempillámat is sikerült feketévé varázsolnom 11-től éjfélig. Anyukámtól jött a Henna készlet, gondoltam miért is ne.
A hajamat 3 éve magamnak festem 3 gyerekkel nem is álmodom már fodrászról, úgy látszik most a szempillám jön. Mert ennek a kettő dolognak stimmelnie kell rajtam, hogy ne legyek teljesen elveszve a sokgyermekes létben.

Jóéjt.

Imre atya 70 éves!

Kozma Imre atya hetvenedik születésnapjára rendezett ünnepi misén voltunk a Hild Udvarban. Sütött a Nap és egy csepp eső sem esett ami az elmúlt hetek időjárását tekintve égi áldás és már önmagában is nagy ajándék volt.

Bercivel való megismerkedésem évében találkoztam először Imre atyával, Berci szülei mutattak be neki az Irgalmasrendi Kápolna sekrestyéjében. Előtte is jártam misére, de még egy olyan pappal sem találkoztam aki ennyire sokat adott volna nekem a prédikációiban. Nem tudom szavakba önteni, hogy milyen sokat kaptam tőle ebben a pár évben amióta ismerem. Olyan ember ő, akinek elég néhány mondat egy másik emberrel és azonnal a szívébe lát. Ő adott össze minket Bercivel (akárcsak Nagypapáékat), és ő keresztelte a gyerekeinket is (akárcsak Bercit és a nővérét).

Hosszú mise után még hosszabb köszöntés következett, rengetegen felvonultak, hogy köszönetet mondjanak Imre atyának az önzetlen szeretetéért és a testvéreinek szentelt életéért és munkásságáért.

Berci fotósnak, a Nagymama énekesnek volt felkérve a nagy eseményen így rám maradt a három gyerek, hogy ide-oda terelgessem őket a néhány órás program alatt. Kori viselte legnehezebben, hogy nem visíthat és nem cirkuszolhat kedvére, Simi egészen visszafogottan mulatta az időt, Nimród pedig a "lakomázgatások" között egészen nyugodtan nézelődött a babakocsiból kifelé.

11-kor kezdődött a mise (már 10.30-ra ott kellett lennünk), bevallom fél kettőkor már az agapéért fohászkodtam, borzasztóan elfáradtam abba, hogy megfékezzem a kis csipet-csapatomat.
Amiből az én szívembe is jutott azért a nagy rohangálás közepette azok a kis csoportok köszöntései voltak, mint az "öreg házas hittanosok", vagy az árvaházban nevelkedettek akik azóta már felnőttek de Imre atya segített nekik elindulni az életben, vagy a gyerekek akik rajzokkal köszöntötték őt.
A Panis Angelicus is nagyon szép volt amin még az ünnepelt is meghatódott mint teszi azt mindannyiszor amikor meghallja a Nagymama előadásában.

Sok szép mondat elhangzott még amiből táplálkozni lehet és fogok is és mélyen elraktároztam a szívembe. Sajnálom, hogy az ünnepségen Bercitől távol vettem részt, jó lett volna ránézni közel lenni hozzá egy-egy nagyon szép momentumnál de azt beszéltük meg, hogy majd a 80. születésnapon.
Isten éltesse sokáig Imre atyát!