A borús idő ellenére, nagyon vidám volt a tegnapi nap amikor a Labanc utcában a "Napapa" születésnapját ünnepeltük. Ebéd, köszöntés, játék, evés-ivás, nagy családi dínomdánom, elégedett gyerekek, büszke szülők, boldog nagyszülők és a többi...
De ahogy az lenni szokott amikor túl jó valami akkor biztosan rosszabb következik.
És így is lett.
Ma itthon gubbasztva küzdöttünk a bezártsággal, a náthával és az indulatokkal.
Elég sokára sikerült kikászálódnunk az ágyból, szerencsére Koriék szeretnek mellénk bújni reggelente, így azon kívül, hogy furakodnak a helyért, nincs túl sok tennivaló körülöttük (bele is gondolok néha, hogy jó ötlet-e ez az ovi mert akkor ezeknek a lustálkodós reggeleknek lőttek).
Ma Nimród is náthásan ébredt (gondolom az idő miatt is), Kori még a múlt heti vírussal küzd (köhécsel, szipog, undok), Simi csak szipog és nyűgös, Nínónak viszont a szeme is gyulladt és váladékos úgyhogy szerda reggel irány a klinika (még szerencse, hogy Berci teletankolt valószínűleg utoljára a hónapban...).
Szóval mese ide vagy oda (még a Snoopyt is megszereztük jaj de jót röhögtem), játékok, duplo, semmi sem volt jó csak a hiszti meg a birkózás. Ez volt ma. Na jó azért aludtunk is egy kicsit bár néha nagyon nehezen viselem, hogy Kori minden délutáni elalvás előtt cirkuszol, hogy ő nem álmos. Dehogynem, az! Csak nem akar aludni. De ezt nem ő dönti el természetesen, és onnantól kezdve, hogy megadja magát képes 2 órát is durmolni egy huzamban. Mint ma.
Sajnos ma Nínó repült egyet. Inkább nem részletezem hogyan, mert nem szívesen idézem fel a részleteket de röviden annyit, hogy az asztalon volt a hordozkában amikor Kori meg akarta simogatni (állítólag).
1. Miért teszem az asztalra?
2. Ha már oda teszem miért fordítok hátat?
Kicsit sírt, szopizott, hamar megnyugodott én viszont sokkal később, pörgött a forgatókönyv, hogy mi minden történhetett volna. Szerencsére nem történt vannak Őrangyalok, de figyelmeztetés volt, hogy még ennél is jobban résen kell lennem és nem hagyhatom ott. Azért ez egész embert kíván sőt még annál is többet, hogy megvédjem a nagyok "szeretetétől".
Egészen más ha csak egyszer egy nap le tudunk menni sétálni. Így viszont ez volt az elmúlt hetek egyik leghosszabb és legrosszabb napja. De jó, hogy most a nyár kezdődik és nem a tél. Vagy mégis???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése