A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. január 5., szerda

A fiúkat kezelem

Az ovi első éve nem csak sok élményt hozott Kori életébe de sok vírust is csempészett az otthonunkba. Simi több hete köhög még mindig várom a pillanatot, hogy abbahagyja de elég makacs, kitartó, felszakadó de reszelős. Nagyon rossz hallgatni. Láza nincs, a kedve jó, eszik iszik nem néz ki betegnek de makacs ez a köhögés nem akar elmúlni.

Nimród csütörtök óta antibiotikumot szed, mindenféle ronda színű váladékcsorgás miatt. Ő az ágyban köhög, napközben játéknál kevesebbet hurutosan. Napi 3-szor inhalátorra csatlakoztatom attól szakad fel rendesen.
Végre elfogadja a cumisüveget és teázgat lelkesen!

A fiúkkal elég nyugis a délelőttünk, bár Simi egyfolytában velem akar játszani. Hiányzik neki Kori bár össze vissza van karmolva az arcocskája mert hazafelé a kocsiban azért jól "megszeretgetik" egymást (bepótolják amit nem töltöttek együtt, Simi tényleg csupa seb).

Nimród jön, megy négykézláb a lakásban és vizsgálódik, tanul, kóstol, kiszolgálja magát (ma egy falat play doh-val) és nagyon édesen kacarászik.
Ijesztően jó az étvágya még az én főztömet is befalja ami tényleg elég szokatlan mert a testvéri nem voltak oda érte.
Duplózik ami megint csak extra fejlettségre és a harmadikok sorsára utal Koriék ilyenkor a puha könyvek iránt érdeklődtek.
Rombol persze, de próbál összeilleszteni és sikít ha valamit elvesznek tőle (jogos!).
Berci odáig van érte, most kerültek igazán közel egymáshoz az első 6 hónap nem volt olyan gyümölcsöző mint az elmúlt pár hét.

Jól vagyunk, gyógyulgatunk majd újra beleesünk és a jövőn törjük a fejünket.
Berci e hónapban lesz 30 éves.

Kori barátnős napja

Kori hétfő óta megint oviba jár. Reggelente azért van egy kis pityergés néha nyavalygás de délután amikor megyek érte, fülig ér a szája és még meg is kérdezi miért mentem olyan korán.
Ma hosszabban pihenhettünk délután (Simi alvásigénye is tombolhatott mivel neki sokszor a 3 óra is kevés) mivel Anita vállalata, hogy a sajátjával együtt az én lányomat is elviszi magukhoz, hogy a lányok végre játszhassanak egy nagyot.
Tegnap ugyanis Virág és Kori megbeszélték, hogy majd mennek egymáshoz, majd mikor kiderült, hogy nem elég, hogy ők ketten egyeztetnek a szülőket is be kell avatni nagy volt a csalódás.

Anitát hívtam délután a lányok, "koktéloztak, szívószállal iszogattak, lovaztak, állatoztak, játszottak, eszmét cseréltek és csacsogtak be nem állat a szájuk Anita elmondása szerint. Nagyon édesek lehettek, szeretem amikor Virággal játszanak, tényleg nagyon édes lánykák.
Éjszakára cseréltek állatot, Kori egy fekete lovat hagyott ott és elhozott egy fehéret (holnap természetesen visszacserélik).

Itthon egész este Virágékról beszélt, de azért megemlítette, hogy milyen jó, hogy az Angyalok olyan szépeket hoztak neki amiket szeretett volna.

Jó, hogy van barátnője.
Jó, hogy Virág az.

2010. december 30., csütörtök

December 24, 25, 26...

A Szentestét itthon töltöttük, Berci szülei a pásztorjáték után gyertyagyújtásra hozták a gyerekeket és egy kicsit velünk maradtak.

25-én mise és jászol nézés után Soroksárra mentünk ahol Berci apukájának a családja gyűlt össze a Dédi házában.
Korinka briliánsan adta elő a Rossz a Jézus kis csizmája kezdetű dalt: csípőre tett kézzel táncolt, kacsintós szemekkel pillogott, nagy átéléssel és boldogan énekelt. Simi a maga visszafogott módján szintén énekelte ezt a dalt.

Soroksárra Dupló cirkuszt hozott az Angyal úgyhogy nagy volt az öröm és sok volt a játék.
Finom ebéd után Berci szüleihez mentünk ahol, egy rövid alvás után az Angyal ismét csöngetett és sok ajándékot bontogattunk egészen vacsoráig.
Nimród itt állt fel először!


26-án indulás helyett zokogás volt reggel, a gyerekek (főleg Kori) otthon akartak maradni játszani, pihenni. Azért elindultunk de a templomba nem értünk oda csak utána a Labiba ahova Berci mindenkije gyűlt össze egy nagy közös karácsonyozásra.

A gyerekek kezdtek kidőlni de a kalandnak itt még nem volt vége, amint meg volt a közös ünneplés és vége lett az ajándékbontásnak már indultunk is tovább a hatalmas hóesésben Budajenőre ahol az én családom várt minket.
Nagymamám, Nagypapám, Anyuék, testvéremék, unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik és a gyerekeik. Szóval rengetegen voltunk, nagyon izgalmas és zsúfolt volt az egész viszont oltári jó hangulat volt végig.
Megint csak ettünk és ittunk, és csöngetett az Angyal és Kori megint énekelt és én megint sírtam és Simi cukiskodott, hogy mindenki meg akarta enni és Nimród meg ácsorgott mert mi ezt kaptuk tőle karácsonyra.












27-re Kori beteg lett, így Mogyoródra apukámékhoz Simivel és Nimróddal hármasban mentünk. Nagyon hiányzott a férjem és Kori olyan üres volt minden nélkülük az autóban és ebédnél is. Nem jó így szétszakadva vendégségben de mindenképpen akartam karácsonykor menni Apuhoz úgyhogy így kellett lennie.
Finom volt az ebéd, Simi nagyon jól érezte magát, nem akart haza jönni Ati papa házából végül csak elindultunk és szerencsésen haza értünk a rettenetes út viszonyok ellenére.
(Idén igazi Karácsonyi idő volt!)

Kori Simi és Nimród is beteg lett Karácsony után de az a lényeg, hogy bár rohanósan azért mindenkivel sikerült találkozni és örülni egy kicsit.
Nekem ez fontos, ennyit szerettem volna.
Egy kis vírus a két ünnep között már igazán semmiség.

Karácsony

Nehéz így Karácsony után bármit is írni.
Szép volt és sajnálom, hogy elmúlt.
Amit annyira vártunk a gyerekekkel énekkel, adventi koszorúval, imádsággal minden este annak a varázslatnak most vége és most valami más után kell nézni amit legalább ennyire várhatunk megint mint a Karácsonyt.
Mindig jó volt, hogy a család összegyűlt ilyenkor de amióta gyerekeink vannak százszorosára nőtt az izgalom és a készülődés, hogy mennyire fognak örülni annak amit az Angyalok hoznak.
Nagyon örültek és ezt mindennél jobb volt látni: a csodálkozást amikor meglátják, a boldogságot amikor csomagolnak, az örömöt ami mindennek szól.
Hiányzik nekik az "Ó jöjj, ó jöjj" ének amit eddig minden este elénekeltünk karácsonyig és amióta "eljött" azóta csak néha.
Várták, vártuk és most megint várjuk.
A legszebb ünnep.

















2010. december 17., péntek

Szerelem

Kori: - Anya...én ismerek egy fiút az oviban: Begi Ádám.
Én: - És tetszik neked?
Kori: - Igen tetszik nekem.
Én: - És mi tetszik benne?
Kori: - Az, hogy nem undokoskodik mindig jót csinál, megeszi az ebédet, jól viselkedik. Az tetszik benne.
Én: - Nagyon örülök Kori, hogy van fiú barátod is az oviban. Bezártad őt a szívedbe?
Kori: - Igen bezártam. Ő lesz a szerelmem.

2010. december 15., szerda

A hónap képe

Nimród bevadult...

2010. december 14., kedd

Néhány szó a Legkisebbről

Már nem is olyan kicsi.
Az utolsó mérésnél 11 kiló volt.
2 hete mindent belapától a földről, és mindezt irtó veszélyesen teszi (már diafilm darabkát is halásztam ki a torkából - két menetben). Fogyasztott már zsepit, szöszt, koszt, zacskót és ilyen finomságokat. Eddig egyik gyerekem se volt ilyen úgyhogy most fokozott a készenlét.
Teljesen odáig van ha olyat csinál amit nem szabad én pedig hátulról közelítek, hogy: "Na de Nínó!" - ilyenkor ugyanis turbó sebességű röpködésbe kezd és alig várja, hogy elkapjam amiért "rosszalkodott".
Így beszél velünk: kinyújtott kézzel előre mutat, és férfiasan a következőt mondja: "Ö".
"Adj egy pacsit"-ra belecsap a kezünkbe.
Tapsol.
Ha az etetőszékben ül és elmegyek mellette, azonnal elkapja a ruhámat és magához ráncigál.
Ha olyat adok neki enni amit nem nagyon szeret akkor becsukja a szemét és elfordítja a fejét, hogy többet nem kér. Minden falatnál. Ha esetleg mégis becsempészek egyet a szájába akkor is csukott szemmel nyeli le (így tüntet a koszt ellen).
Nagyon-nagyon vicces!

Látni kell, a legcukibb életszakaszában van.