A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. február 1., kedd

A köszöntés









Szeretünk korán reggel az ágyban köszönteni, így megalapozzuk a napot, nem kell egész nap várni, hogy legyen már valami.

Nimród megszeppenve fogadta a tortát és az ajándékot, Simi és Kori lelkesen énekeltek és hozták a kis csomagot az ünnepeltnek.
Nimród örült a nyomogatós könyvnek, Kori is nagyon odáig volt és minden szép állat ő akart lenni benne, Simi a tortának esett neki és ő ette a legtöbbet aztán belőle.
Kori és Simi a hátukon hátizsákkal érkeztek, a gyerek szobából ugyanis bepakoltak néhány játékot a kis testvérnek (Kori labdával, Simi fa karikával kedveskedett Ninónak).

Nagymama váratlanul megérkezett a kis ünnepelthez és egy édes kismackót, egy Maszat épít könyvet és egy puha zoknit hozott az ötödik unokájának.
Még én is kaptam egy kis ajándékot - mint hős anya - egy nagyon finom csokit.

Ninót többen hívták, Anyu, Tündi és Zolika dédi, Éviék úgyhogy sokan gondolnak rá, még emailben is köszöntötték.

Ha meggyógyulunk körbe járjuk a családot és begyűjtjük a gratulációkat.
Mert ez a kicsi Ninó megérdemli.

2011. január 31., hétfő

A Legkisebb Királyfi 1 éves


Drága kicsi Nimródunk egy évvel ezelőtt jött a világra.

A Legkisebb Királyfi a legédesebb is egyben, igazi kis egyéniség.

Az egyik kedvencem, hogy tud műsírást produkálni. Ha rászólok vagy nem kap meg valamit akkor kinyitja a száját elővillan 4 foga, hunyorog a szemével, közben engem figyel és könnyek nélkül rákezdi : áhááá...áháááá - majd három ilyen után mintha semmi nem történt volna játszik tovább.
Én még ilyet nem láttam.

Tologatja a földön az autókat, Simit lekörözi ebben a fiús játékban, nem csak tolja de élvezi is tetszik neki ahogy gurulnak a járgányok.

Egyedül vacsorázik, amíg a nagyok elé szervírozom a vacsorát (ilyen kenyér olyan kenyér) addig neki a kezébe adok egy darab kenyeret és azt csendben jó ízűen megeszegeti. Hihetetlen édes!

Táncol a zenére, ringatózik rángatózik a vadabb zenénél gyorsabban, a kellemesnél lágyabban rázza magát szereti élvezi a zene minden formáját, azt is ha ritmust ütünk neki fürdés közben a kis kád szélén.

Bújik, lapul, ölel olyan mint egy kis tapadós gorilla kölyök.

Nem indult még el, de feláll és próbál haladni az ágy mellett, és szeretné ha sétáltatnák a két kezét fogva de ez elég ritkán megoldható, kénytelen lesz hamarosan egyedül útnak indulni.

Szeret duplózni, kockázni, próbál összerakni, építkezni és kirakózni a testvéreivel aminek ők majdnem mindig örülnek.

Simi a legnagyobb szeretettel Óriásbébinek szokta nevezni, Kori Nimrikének vagy Uraságnak hívja és sokszor mindketten felkiáltanak: "Nézd milyen édes!"

Este 8 körül már alszik, egyszer kétszer felsír éjjel de ivás után vissza alszik, hajnalban áthozom magam mellé és itt még szundikál reggelig.

Délután renitenskedik, ebéd után ugyanis mint a kisangyal elalszik viszont 1 óra után sírva ébred és nagyon nehéz visszaaltatni (azért bosszantó mert a nagyok is alszanak és mindig akcióznom kell, hogy ne ébressze fel őket). Nagy nehezen visszaaltatható még egy órácskára de nem nagyon akarja.
Valószínű ideálisabb lenne neki 2 alvás (délelőtt a levegőn, délután bent de ez nem megoldható ennyi gyereknél).

Tápszert, tejet nem fogad el, tejpéppel pótlom az esti és a reggeli tejadagot.

Szereti a könyveket lapozgatni: Anna, Peti, Gergő , az állathangot adó Esőerdő könyv és a Nyeríts Paci Palival nyomógombos könyvek a kedvencei.
Ma is kettő ilyet kapott (Bégess Bari Borival és Bőgjél Boci Bözsivel - nagyon örült neki!).

Tapsol, nevet integet, szeret, bújik, ölel.

Emlékszem lányt vártam harmadiknak (tudom buta dolog de akkor azt éreztem az lenne jó, Isten egészen mást gondolt és ezért nagyon hálás vagyok) ezermillió lányért se adnám ezt a gyönyörű kisfiút aki már most olyan férfias hogy én vagyok a legbüszkébb anyuka a világon, hogy micsoda fiam van!

Drága Kicsi Ninó! Isten éltessen sokáig nagyon boldogok vagyunk, hogy megszülettél és velünk vagy!

2011. január 26., szerda

Képek: 2011 Január

Szilveszteri kutyusok



Kori olvas Siminek



Az Új év első napja











Művész úr



Fiaim



A Banda



A Király és a Királynő








2011. január 25., kedd

Összefogtak

Ebédnél

Simi: "Anya van husi? Én husit kérek!"

Én: "Nem Simike, nincs ma husi."

Simi: "Nagypapánál van husi! Én Nagypapához akarok költözni!"

Kori: "Én is! Mi miért nem oda születtünk?"

Hát, ennyire szeretnek Berci szüleinél.

2011. január 21., péntek

Róka Rapid

Tépjem a hajamat vagy törődjek bele, hogy ez most ilyen időszak?

Este 10-kor Ninó, 11-kor Simi csatlakozott a rókázók csapatához. Szegénykéim nagyon hősiesen tűrték a kellemetlent, Simi fogta maga elé a kis tálkát, Nimród pedig nyöszörgött majd ürített több órán keresztül.
Simike egész éjjel hányt mellettem úgyhogy csak felpattantam amikor köhintett kettőt és az álla alá csaptam a kis vödröt.
Hajnalban Berci is csatlakozott a gyengélkedőkhöz.

Mindenki diétázik, gyengélkedik, én meg fertőtlenítem a környezetet, mentem a menthetőt.

Nem túl rózsás a helyzet de biztos van még ennél is rosszabb.
Ezen most inkább nem agyalok.

2011. január 19., szerda

A vírus ami mindent visz

Szegény kis Korikám ma hasfájással férkőzött közénk hajnalban. Nem sokkal később élete első hányásán esett túl majd ezt követte a következő és a következő és így tovább. Hősiesen tűrte a szörnyű jelenséget és közben kérdezgetett, hogy miért így távoznak a bacilusok és satöbbi satöbbi, olyan Korikásan (mindent tudni akart).
Délelőtt is nagyon rosszul volt, a hasa is elindult úgyhogy rohant a wc-re 5 percenként. A délutáni alvás után jobban lett, 2 óta nem volt semmi rondaság.
Alvás után aztán új erőre kapott, alig bírtam vissza parancsolni az ágyba.

Hosszú így egy nap.
Egyszerre alszanak ebéd után - ha betegek, ha nem - de a bezártságtól valaki valamiért mindig nyafog.
Az esti altatás se könnyű móka, pedig 5 napból 4 este biztos, hogy Berci nélkül vagyunk, nehezen alszanak el egy ilyen itthon ülős nap után.

Simi 3 napja abbahagyta a hetek óta tartó köhögést, Ninó megint taknyos és köhög karácsony óta, Korit pedig ma teperte le ez a ronda vírus.
Állítólag influenza járvány van, már csak ez hiányzott nekünk, lassan fél éve nem volt egyetlen olyan nap sem amikor mindenki egészséges a családban.
Pedig néha elképzelem milyen lenne...

2011. január 17., hétfő

Nehéz kérdés

Ma utaztunk a buszon, haza felé az oviból.
Kori nézett ki az ablakon majd felkiáltott:

- Anya nézd, ott a temető!....mi van a temetőben?

- Ott szoktunk azokra emlékezni akik már nincsenek velünk.

- Meghaltak?

- Igen.

- Anya! De mi nem akarunk meghalni, mi szeretünk élni!...
Anya, felszállnak az égbe akik meghalnak?

- Igen.

- És ott vannak játékok?

- Igen, ott nagyon sok játék van.

- Azért, hogy a gyerekek és a kisbabák akik ott vannak tudjanak sokat játszani?

- Igen Kori, de ti nem fogtok meghalni, nagyon-nagyon sokáig fogtok élni.

- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, sokáig?

- Igen Kori.

- Akkor jó.