A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2016. augusztus 19., péntek

Elég volt!!!

Azt hiszem elsők közt leszek aki aláírja a petíciót a rövidebb nyári szünetről!!!!
Bár még csak ötödik napja nyomom  a gyerekekkel "egyedülálló anyaként", már most elegem van az egészből. Nem is tudom, hogy az állandó üvöltés, visítás, árulkodás, rendetlenség, összefolyó étkezések a rosszabbak vagy az utazás buszra föl buszról le, egyik boltból ki a másikba be, bevásárlás, ügyintézés időben haza érés rohanás kapkodás autó és apa nélküli augusztus végi szenvedés. Az is igaz, hogy nem tudnak rendesen viselkedni amikor megyünk valahova. Na jó néha tudnak de általában nem. A buszon összevesznek (főleg, Boldi) visítanak  a helyért (főleg Boldi), várakozás közben próbálnak kiesni az úttestre (főleg Boldi), verekszenek (főleg Nimród). Megértem, hogy rossz nekik de az egyiknek csak lyukas cipője van, venni kell,  másiknak nincs gumicsizmája, venni kell, a harmadik táborba megy ahova olyan listát írtak ami két hétre is elég lenne de a ruhatára rettenetes, és akkor még nem ettek és nincs ebéd és vacsora meg reggeli meg uzsonna meg rendes gyümölcs meg mósószer a ruhákhoz meg pelenka. A játszótérre már be se merem tenni a lábamat mert ott is csak a baj van. Ilyenkor elkeseredek mert azért mégiscsak én neveltem őket és ezek szerint nagyon-nagyon rosszul. Ennek nem szabadna ilyen hangosnak lennie.
És nincs autónk mert tönkre ment és így borzalmasan nehéz ennyi mindent elintézni.
Nincs aki vállalja őket.
 Berci dolgozóból ki, a házba be és van, hogy csak hajnalban ér haza annyira hajtja.
De nem lesz augusztusi költözés mert nem lesz kész nincs annyi erő meg pénz meg semmi.
2 hete vesegörcsöm volt, tegnap sikerült megszabadulnom a kőtől ami végig karistolta az egész belsőmet de végre vége a szenvedésnek. Az is borzalmas volt 5 gyerek mellett elhajtani a követ napokon keresztül.
Most leírtam aztán jön a bűntudat mert nem akarom én bántani őket csak a tehetetlenség és a fáradtság beszél belőlem. De így augusztus végére már csak az maradt...

2016. augusztus 15., hétfő

Boldi beteg fülecskéje

Szombaton már fájlalta aztán vasárnap a balatonfüredi aranyos de nem túl meggyőző - feltehetően felnőtt - ügyeletes doki bácsi azt mondta még egy napot várjak a felírt antibioval mert magától gyógyuló vírusos kicsit gyulladt fület lát (de azért kezembe nyomott egy receptet). Aztán pokoli éjjel után (leginkább Boldinak mert szenvedett meg lázas volt) ma reggel haza vonatoztam a gyerekekkel (Berci a csomagokat szállította a kétszemélyessel) és délután lementem dr. Tanhoz. Ő azonnal megállapította, hogy ez bizony nagyon bakteriális és csúnya és Supraxot írt fel majd elmondta, hogy a gépben Penicillin allergia van írva (amire én már nem emlékeztem a sok kórság miatt) de még jó, hogy nem kezdtem el adni az ügyeletes doki által felírt O-betűset...
Autónk nincs úgyhogy bkv meg volán meg Máv csak úgy hatasban de néha akad egy egy segítőnk aki felteszi vagy leteszi a babakocsit és elismerő pillantással méltatja a fel(sz)állást....


A hosszú és fárasztó nap végére sajnos megállapítottam, hogy ha egyedül vagyok velük akkor veszekedős, kiabálós anyuka vagyok, amin sürgősen változtatnom kellene...


2016. augusztus 14., vasárnap

Csopak 2016

Boldi ugy ugrik a hajorol, hogy Siminek oda szól: "Add a zenèt!".

Domi ugy uszik egyedül a mèlyvìzben, hogy kiabàl: - "Jössz vissza Nagymama?".

Kori olyan mancsaftja Nagypapànak, hogy olyan nincs mèg egy.

Simi akkora fociKIRÀLY jàtèkos ès rajongo, hogy csak àmulunk.

Nimròd pedig olyan gyorsan elolvas egy könyvet, hogy csak nèzünk. (Az iskolaelőkèszìtős feladatokról nem is beszèlve.)

Volt sok jàtszòs dèlutàn A.Jankàval, egy èjjel visìtós brutàl szàjvìrus Dominak, krumplinudli gyúràs Nagymamàval, közös főzès Nagypapàval, talàlkozo a màsodunokatesokkal, aztàn kertezès Lóciékkal, kèt kertmozizàs,
hatalmas focimeccsek a kertben, sok olvasàs, tàrsasjàtèkozàs, aztàn volt "hajrà Katilinka!", nagy alvàs mindenki egyszerre, es fagyizàs.

Közben ùgy megnőttek, hogy CSUDA!

Otthonra vàrva - Csopak 2016

Idèn Berci nèlkül nyaralunk ugyhogy egy rèszünk otthon maradt...
Nagyon hiànyzik de azzal, hogy itt vagyunk - leköltöztünk - levettünk a vàllàról egy terhet. Vagyis pontosabban Nagypapa es Nagymama mert sajàt kènyelmüket feladva nyaraltatnak minket immàr harmadik hete. Hajózàs, finom ètelelek, kerti jatèkok, strandolàs, sokminden jóban van rèszünk. Berci eddig kètszer jött le egy-egy napra ès azok csodàsan varàzslatosan teltek. A gyerekek köszöntöttek minket, ujjongtak, hogy itt van Apa :strandoltunk ,vizibicikliztünk, megneztuk a Kungfupanda 3-at ès rengeteget nevettünk. Szeretetben telt az a kis nyaralàs ami idèn hetünknek jutott.
Berci emberfeletti módon csinàlja a hàzat. Ezer olimpiai aranynàl is többet èr nekünk az erőfeszítèse ès kitartàsa. Szeretnènk vele lenni de nem tudunk. Imàdkozunk az anyagiakèrt, hogy legyen valahogy mert nagyon el vagyunk csúszva. Nimrod a Tündi Zolika köszöntős ajàndèkravalót a hàzba szànta ezzel a gesztussal plusz tàmogatàs jött mèg az ősöktől, Berci szülei is tàmogatnak ès Ati papa is rengeteget dolgozik a hàznàl. Berci sógora az èpìtèsz ő is mindent megtesz èrtünk, csinàlt falèpcsőt ès amikor tud jön ő is segìteni.
Közel se lesz kèsz, majd aprànkènt, egy konyhaszekrény, egy szobaajto meg ilyenek. De màr csupa szeretet mert a gyerekek annyira vàrjàk ès imàdkoznak èrte, hogy nagyon!!!!!
Èn szètizgulom magam mert talàn napok kèrdése ès elkezdünk àtcuccolni. Nèzem mit tudunk olcson honnan megszerezni, Bercivel ìgy talàljuk ki közösen milyen legyen belülröl: mondja mi kell èn kinèzem telefonon beszèlünk az àruházba egyeztetünk, megveszi, örülünk, rohan tovàbb.

A gyerekeknek meg jobbnàl jobb ötleteik vannak, hogy honnan szerezzünk mèg pènzt. Nimrod mindent vitt amikor azt mondta: -MAJD BEÀLLOK BALETTOSNAK!, Kori a rejtvènyfönyeremènyre gyúr, Simi lemond a legorol ha megnyeri helyette pénzt kèr a hàzra. Nimròd talàlt 20 forintot ès rohant hozzàm teljesen komolyan :-Anya! A hàzra!..

Hàt így vàrakozunk mi: "Apa kis csalàdja".

2016. augusztus 6., szombat

Aztan itthon...

Jo volt Bercit ujra latni jaj nagyon hianyzott a gyerekeknek es nekem. A nagyok Horvatorszagba kaptak egy kis zsebpenzt es utolso nap a boltba mindent Apàra költöttek. Ott szàmolgattak mi jon meg ki a kunàból nagyon meghato volt, aztan itthon az ajàndèk àtadàs is...
A Labiba szepen felujitott szobak vartak minket (mikozben tavol voltunk megujult a ket kis szoba).
Kèt hetet voltunk otthon, meglatogattuk Lauràèkat, Bercit es Ati papat munka közben a háznál.
Hamar elrepült a nehany nap es mar indultunk is Balatonra.