Hétvégi őrület

Pénteken már fogytán volt az erőm és a türelmem. Este fél 7-kor jutottam oda, hogy le tudtam vinni őket bringázni (mert attól megnyugszanak a kedélyek) és akkor már nem esett az eső sem, Berci pedig befordult az utcán alighogy elértünk a sarokig.
Megdobban a szívem mikor meglátom egyrészt mert szeretem másrészt mert szeretem mikor haza ér és a gyerekek nagyon örülnek neki.
Kori meglátta és azt mondta, hogy: - "Már alig várom, hogy apával lehessek!" - tanultam pszichológiát még a főiskolán és vicces a saját gyerekeimen látnom amit olvastam. És, hogy ez mennyire így van a másik oldalról is: Simi és Nimród reggelente harcot vívnak azért, hogy ki feküdjön a közvetlen közelemben, nem elég, hogy az ágyon vannak az én helyemen, ráadásul mellettem kell lenniük mindkettőjüknek és ezért megküzdenek, civakodnak - azonkívül, hogy reggel nagyon idegesítő a veszekedésre ébrednem azért elég szórakoztató ez a kakaskodás.

Na de a péntekünk...szóval a játszótéren este találkoztunk Anitáékkal és mi (szülők) annyira elfecsegtük az időt és ők (gyerekek) annyira jól szórakoztak a sártengerben, hogy este 9-kor jöttünk csak haza akkor viszont turbó vacsora és altatás jutott csak a gyerekeknek amiből Berci kivette a részét mert én már csillagokat láttam (és nem az égen). Ez a legnagyobb segítség, hogy mikor este már nyugalmat szeretnék akkor ő teszi be őket az ágyba, imádkoznak közösen, altató daloznak és mesél mindenféle bolondságról és megvárja amíg elalszanak mert nekem ehhez már nincs türelmem.
Kihallottam a szobából este, hogy beszélgettek:
Kori: - Én énekesnő szeretnék lenni.
Berci: - És már nem Anyuka?
Kori: - Az Anyukák is énekelhetnek?
Berci: - Persze.
Kori: - De. Akkor Anyuka is meg énekesnő is.

Szeretem mikor beszélgetnek, kívülről olyan jó hallgatni és csak fél füllel figyelni, hogy türelmesen megbeszélnek mindent. Mert Berci szívesen, türelemmel válaszol mindenre és oda figyel rájuk. Én türelmetlen vagyok.

Ma, szombatra azt terveztük, hogy elmegyünk az IKEÁBA Nimródnak névnapi székecskéért - mert hétfőn lesz Nimród nap - és még akartunk venni néhány apróságot.
Borzasztó sokan választották ma az IKEÁT, ráadásul csak délben sikerült elindulni itthonról úgyhogy a gyerekek alvás idejében neki indulni nem túl szerencsés (de hát az sem lehet, hogy nem csinálsz semmi extrát egész hétvégén és akkor minden olyan mint hét közben).

Mi egyébként sem vagyunk azok a boldogan vásárolni járó emberek, sok a kis gyerekünk, nehéz a tömegben boldogulni velük, egyébként is nehezen választunk úgyhogy totál stresszes mindig ez a program de most is neki indultunk mert muszáj volt de hát megint csak azt tudom mondani, hogy nem könnyű ennyi gyerekkel bóklászni a sorok között.
A feszültség, hogy nem tudjuk elintézni amit szeretnénk, és az állandó stressz, hogy melyik gyerek üvölt éppen vagy, hogy mindegyik meg van e (és én mikor ájulok el) rányomja a bélyegét az ilyen programokra most se volt ez másképp, sikerült Bercivel össze vesznünk és olyan idétlenül mentek a dolgok hogy csak na.
De hát van ilyen ez nekünk nem megy...

Azért megvettük azt a kis széket, - hogy Nimród is oda férjen a játszó asztalhoz és egyenrangú tagja legyen a bandának - és még vettünk néhány fontos kacatot, utána hot-dog és fagyizás volt a jutalmunk a büfében.

Több családi ünnep is van Augusztusban és míg én jártam a szomszédos plázát, hogy mindenkit fel tudjunk köszönteni addig Berci vállalta, hogy terelgeti a gyerekeket a Decathlon játszón.
Pont akkor értem vissza mikor Kori szájából dőlt a vér, elharapta a nyelvét a trambulinban. Délután 4 volt már ekkor nem csodálom, hogy hulla fáradt volt, gondolom azt se tudta már mi van egyszer csak ráharapott. Berci hívta a Marcit, a nagynénjét, hogy kórház vagy nem kórház, én is hívtam anyut, hogy mi legyen mert vérzett egyfolytában, anyu tovább telefonált másnak is, végül ugyanazt mondta mindenki: steril gézlapot kell rászorítani, a víz ilyenkor nem jó mert attól nem csillapodik, és ha ömlik még mindig akkor irány a szájsebészet.
Nem volt olyan nagy a harapás, hogy szívrohamot kapjak de akkor is sokkoló az a lifegő seb ami vérzik egyfolytában.
Kori hamar megnyugodott, a vérzés még itthon sem állt el (bár nem ömlött csak csordogált) de találtam steril gézlapot azt rászorítottam és akkor 10 perc alatt összetapadt a seb és elállt a vérzés. Most puklis kicsit a helye de nem olyan vészes. Azért még fáj neki.

Elfáradtam, megint majdnem este 7 volt és akkor megint ott tartottunk, hogy nincs itthon tej, hiába voltunk egész nap úton lehetetlen mindent megcsinálni, befejezni, elrendezni.
Berci elvitte Simit a boltba én pakoltam, Kori lelkét ápolgattam, Nimródot kiszedtem a kakiból és vártam, hogy ledőlhessek végre.

Olyan bosszantó, hogy mennyire várja az ember a hétvégét és aztán egy nagy őrület lesz belőle mert intézni is kell a dolgokat meg együtt lenni is kell mert ha Berci csinálja ezt én meg azt akkor megint nem vagyunk együtt és akkor meg az a baj pedig ezt várom egész héten, hogy hétvége legyen és tessék így sikerül.

37. hétben az ember nem nyugodt már, - bár tudom, hogy nem jött még el az idő, még egy mini kis bodyt sem mostam ki pedig már itt lenne az ideje - azért jó közel van a pillanat, hogy ebbe az őrületbe belecsöppenjen Pötty akinek még a neve sem végleges mert Berci nem teljesen elégedett a választásommal.

Ebbe az őrületbe egy nyugodt pont van most és ez a lakás ahol lakunk, mert itt elférünk és nem borulok ki, hogy nincs hova pakolni és nincs szemét hanem tisztaság és ez léleküdítő.
Sokat gondolok arra, hogy ez miért történt így, sokat gondolok azokra akik ezzel megsegítettek minket, eszembe jut mennyit álmodoztam róla, hogy legyen a gyerekeknek rendes helye.
Most van, most már csak nekem kéne megnyugodnom...

Látogatók

Szerdán Veró jött a gyönyörűséges három gráciával (Janka, Sárika, Boróka)lakásnézőbe.
Nagyon sokan örülnek velünk, hogy csodával határos módon nagyobb helyre kerültünk a babákkal és én szívesen mutatom meg a helyet ahol fészket kaptunk.

Bár erőm nem igazán van semmire de kedvem annál inkább így nagyon örültem, hogy sikerült Veróékkal összehozni ezt a délelőttöt.
Miután körbe néztek és a gyerekek felmérték az erőviszonyokat majd Nimród jól megfélemlítette a hatalmas testével és a nagy szeretetével a fél éves Borókát jobbnak láttuk meglátogatni a játszóteret ahol sikeres fárasztásban részesültek a gyerekek. Utána haza jöttünk és közösen, kicsit hangosan és nagy felfordulással de ebédeltünk.

Miután Veróék haza mentek, az enyémek elaludtak, Anyu megérkezett Magdival takarítani.
Magdi Anyuéknál szokott dolgozni és vállalta, hogy itt is segít amennyit tud.
Én az ablak pucolást kértem és a függöny tisztítást, úgyhogy amire én most képtelen lennék azt meg csinálta nekem gyönyörűen ami nagy segítség - a többi takarítanivalóval még boldogulok valahogy - ezt nem bírtam volna.
Fél 8 körül elmentek Anyuék miután Magdi végzett a nagyjával én meg levittem a gyerekeket bringázni a gyorsabb esti elalvás érdekében.
Kérdezte Kori este az ágyában, hogy: - "Anya, de hogy is hívják az ablaktisztogatót?" ...

Ebben a házban a bringákat és a babakocsit is sokkal könnyebb elővennem és eltennem mint a régi helyünkön úgyhogy kezdem azt érzeni, hogy túl jó dolgom van. Valószínűleg azért mert ez így van...

Ma Kriszti jött a legkisebbjével Zsófival, aki egy nappal idősebb Nimródkánál, Nino viszont sokkal óriásibb testű mint Zsófika - elég murisan mutatnak egymás mellett.
Koriék aranyosan terelgették a kis hölgy vendéget, Simi néhány kard-lendítést is betanított a 18 hónapos kislánynak és néhány kisebb hatalmi harciaskodás után előtörtek az érzelmek, és a függöny leple alatt Nino és Zsófi bóhókásan egymásra találtak és megnevettették egymást.
Vicces két egyforma korút látni ahogyan barátkoznak, kommunikálnak, lerendezik az erőviszonyokat, figyelnek egymásra, össze vesznek a játékokon vagy éppen megosztoznak rajta. (Valahogy így néz ki ez 20 év múlva is csak akkor talán többet dumál - talán feleslegesen - az ember.)

Zsófika szépen mondja a szavakat, Nimród viszont megkukult még a legalapabb "mama" és "papa" sem jött ki a száján, viszont a szemeit szépen forgatta.

Azért volt egy kis nyugalom is, ebéd után mindenki aludt egy kicsit egészen kevés rábeszélés után, így mi Krisztivel majdnem mindent meg tudtunk vitatni (mert "eleget" sosem lehet beszélgetni).
Uzsonna és még egy kis játék után Krisztiék elmentek haza, mi pedig nagyon vártuk Apát, hogy megmentsem minket, mert estére már elmondhatatlanul fáradt vagyok és így mindenkinek nehéz.

Berci megérkezett és épített a gyerekekkel egy duplo házat. Miután takarítottam egy kicsit végre én is (tudatosan) tudtam csatlakozni a játszószobásokhoz aminek Kori, Simi és Nino (talán Berci is) szemmel láthatóan nagyon örült.
Irtó ritka pillanat, hogy játékok között ülünk és játszunk 5-en.
És még sosem volt olyan, hogy elférünk a nagy duplo ház körül ennyien.
Hát többek között ezért is olyan jó itt.

Kata anyának üzenem

Nem tudom miért, de nem tudok megjegyzést küldeni pedig olvastam Kata amit írtál már a múltkor is és akkor sem sikerült a megjegyzéshez válaszolnom.
Köszönöm a biztató sorokat, az mindig jól esik az embernek, hogy érzi nincs egyedül.
Persze kitehetsz az oldaladra köszönöm, aranyos vagy, hogy megkérdezted.
Én is olvasgatlak ha időm engedi.

Klinika és home sweet home

Ma reggel elvitt Berci a klinikára, elkezdődött a heti ctg-zés.
Előző este éjjel kettőig néztünk egy izgalmas filmet, előtte későn pedig a Tescoban csavarogtunk és nagyon élveztük, hogy nem kell sehova sietnünk.
Valószínűleg hónapokig nem lesz ilyen hétvégénk, hogy csak kettesben vagyunk és majdhogynem semmi dolgunk nincsen (a költözést leszámítva - de mi az 3 gyerekhez képest!?) .

A legfontosabb dobozokat kipakoltuk, azért van még egy két káosz-pont a lakásban de azokat majd idővel elrendezi Berci, az én feladataimat teljesítettem.
Holnap Anyu hoz egy takarítónőt, a számomra lehetetlen helyeket rendbe teszi (ablakok és bemászós részek és ami még kell) és remélem pár hetente erre a felajánlásra számíthatok és akkor nem lesz gond.

A ctg mondhatni nyomasztó volt. Őszintén bevallom félek a szüléstől, a fájdalomtól amiben az elmúlt négy évben már háromszor volt részem, és elfelejteni sem volt időm olyan gyorsan ismétlődött mindig az élmény.
Nem vágyom még arra, hogy fájásokkal becsöngessek a szülőszoba ajtaján és órák hosszat szenvedjek a leírhatatlan boldogság előtt. Kell még az a pár hét, hogy izgatottan várjam mikor kezdődik már....

Rajtam kívül 3 kismama ült ctg-vel a hasán, és mindenkinek ficánkolt a gyereke szokás szerint csak az enyém nem (mindegyikkel ez volt, mindig). Az én kicsi Pöttyöm aludt, ki is küldtek, hogy térjek vissza ha megittam egy kávét meg lépcsőztem meg ilyenek. Feleslegesnek tartom ezt a cécót de kibírom mert már olyan kevés van hátra a végéig. Ittam egy kávét, lépcsőztem, visszaültem, Pötty ezek után hozta a 140-160 közötti szívverést - amit ott elvárnak ilyenkor - és szegény egészen délután 4-ig nem is bírt megnyugodni, tekergett, nyomott, rugdosott, bökdösött.

2-re értem oda a gyerekekért a Nagypapáékhoz. Nagyon izgultam milyen lesz megint velük, olyan soknak tűnt ez a 3 teljes nap nélkülük. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy akkor és azt és olyan lassan ettem, tettem, vettem amit és amikor csak én akartam. Nem volt sietős egy étkezésem sem és akkor dőltem le amikor csak jól esett és nem kellett igazságot tennem és üvöltésre bemennem a szobájukba és kakis pelust sem kellett kiszednem és nem kellett veszekednem, hogy "aludjatok már" és semmi ilyesmi.
De akkor is hiányoztak és üresnek éreztem a lakást nélkülük.

Nagyon örültek nekem, élményekkel és rajzokkal megpakolva szállítottam őket haza. Simi kérdezte hazafelé, hogy "most melyik haza megyünk?", mondtam, hogy az új nagy lakásba. Ő még mindig nagyon izgul még nem fogadta el teljesen, hogy most már nem oda megyünk haza hanem ide (pár házzal odébb).
Mikor haza értünk, berohantak a játszó szobába és belefeledkeztek a játékba pedig már majdnem 3 óra volt és aznap még nem is aludtak.
Nehezen tettem le őket, majdnem 4 volt már de mindegyikük nagyon kimerült volt úgyhogy esély nem lett volna egyébként a további normális időtöltésre alvás nélkül.

Kora este lementünk, végre nem esett az eső, elbringáztak a Spar-ig, Nino babakocsiban ült, majd a játszótérre mentünk homokozni.
Este egyedül voltam velük, játszottak még kicsit a szobában, fürödtek, vacsoráztunk és sokat visítottak de ilyenkor igyekeztem mindig arra gondolni, hogy mennyire hiányoztak és milyen jó, hogy vannak és itthon vannak és így sikerült minden rémes támadást higgadtan kezelnem.

Rengeteget meséltek a Labancos nyaralásukról, nagyon jól érezték magukat, Simi el is pityeredett egyszer csak úgy, hogy neki hiányzik a Nagypapa és a Nagymama.
Örülök, hogy így van mert kell még legalább egy hely ahol biztonságban és nagyon jól érzik magukat.

Költözés gyerekek nélkül

Péntek este óta Berci szüleinél vannak a gyerekek. Ilyen sokat még sosem voltak távol tőlünk, de nagyon jól érzik magukat, mi pedig egész hétvégén tudtunk pakolni.
Vasárnap találkoztunk Imre atyánál mert ők is oda jöttek misére. Simi közölte, hogy még szívesen marad Nagypapáéknál, Korinál ez nem kérdés, Nimród pedig különböző jelenetekkel és hiszti rohamokkal szórakoztatott, hogy érzékeltesse "elhagytam".
Nagyon édesek, összetartó kis banda.

Szombaton és vasárnap is takarítottunk, dobozoltunk, én főleg egyedül mert Bercinek még a másik lakással volt mit tennie, szerencsére Alex eljött és segített neki.
A fürdőszobában kicseréltek néhány csempét és áthoztak még egy rakás dobozt.
Berci egész héten egyedül cipelte át a dolgokat, múlt vasárnap Péter és Márkó segítettek a felemelhetetlen nehéz dolgok cipelésében, most meg Alex de sok mindennel egyedül kellett megbirkóznia, ami látszik a lábacskáin sajnos.

Tegnap mély pont volt, én is egész héten pakoltam és mikor még mindig jött egy doboz és még mindig akkor besokalltam, kidőltem, azt hittem még szülni is fogok idő előtt. Aztán végül nem lett baj, a fiúk gyorsan eltüntették a szemem elől az óriásdobozokat.

Nagyon hiányoznak a gyerekek, furcsa ez a csend és nyugalom de most az a lényeg, hogy minél több dolog a helyére kerüljön mert én sem bírom már sokáig tartani magam, a mindennapi teendők mellett nem lesz már erőm és időm pakolászni a 9. hónapban.

Új helyzet

Még mindig rengeteg a doboz és még mindig nagyon sok hely van a kipakolásra.
Egész nap azon gondolkodom, hogy hogy lehetséges, hogy mi itt lakunk ekkora helyen ahol mindenünk elfér.
Boldog vagyok, hogy ez az otthonunk de mikor arra gondolok, hogy Berci a másik kis lakásunkat darabokra szedi akkor összeszorul a szívem.
Két éve költöztünk oda, a legnagyobb hitelt vettük fel amit adtak - mivel saját tőkénk nem volt - és tudtuk, hogy nem lesz túl sokáig elég nagy de mégis az első közös kis otthonunk, saját pénzünkből összetákolt bútorokkal, a szívünkhöz nőtt, rengeteg emléket őriz és a miénk még mindig amíg törlesztjük és nem veszünk nagyobbat.
Bármennyire is vágytam már, hogy nagyobb és tágasabb legyen, hogy legyen életterünk, pakoló helyünk, háló szobánk, étkezőnk ahol kényelmesen le tud ülni a család, azért sosem felejtem el azt a boldogságot és izgalmat amit akkor éreztem amikor beköltöztünk Bercivel egy 16 hónapos és egy 3 hónapos babával az első lakásunkba.
Most ezt szétszedi Berci és ez neki is fáj egy kicsit mert ez így van rendjén, hogy megsirassuk egy picit azt ami elmúlt lezárult és szép volt.

Itt naphosszat rohangálank a lakásban körbe-körbe - főleg, hogy megint itt egy kis kora ősz ami nekem így nagy hassal nagyon kellemes de lemenni nem tudunk, - keresnek, hogy "Anya hol vagy?", hosszú időre eltűnnek a játszó szobában és mindig elpakolnak mert végre van hova és mire (Zsuzsi gyerekbútort is hagyott nekünk) szóval minden a legnagyobb rendben.

A 9. hónapban a könyvek szerint minden kismamát megszáll a fészekrakási láz milyen szerencse, hogy nekem itt van ez a rengeteg doboz mert így ki tudom élni e fajta vágyamat, hogy pakolgatom a fészkünket.
Szokatlan és megnyugtató ez az állandó rend és tisztaság mert itt azért lehet rendet tartani, 49 négyzetméteren 3 gyerekkel nemigazán ott játék volt a konyhában, a fürdőben, a nagyszobánkban, mindenhol.

Kori imádja, Nimród szereti, Simike pedig egyre kevésbé retteg az új helyzettől.
Sokat emlegetik Martint és Rolandot, a fiúkat akiktől "örökölték" a játszó szobát.
Simike 2 napig sírva fakadt néha, hogy "nem akarom elhagyni a Budakeszi házat" és, hogy "menjünk haza a Budakeszi házba" de most már kezdi felfogni, hogy maradunk és ez is budakeszi ház csak kicsit odébb. Kori segít neki, magyaráz, olvasgatnak együtt.
Nimród rohangál és üvölt, hozza a megszokott formát. Berci szerint Óriáscsibe.
És tényleg az!

Hétfő délutáni kipakolás a játszó szobában

1. éjszaka az új helyen: 3 kis testecske

"Vödör fej vagyok" - mondta Simi majd a többiek is csatlakoztak

Óriáscsibe elnyomja a testvéreit

Vasárnap elköltöztünk

Egészen sokat váratott magára a bejegyzés ahhoz képest, hogy milyen rengeteg gondolat kavarog most bennem.
Mintha egy álomban lennék és attól félnék, hogyha ha kimondom vagy leírom akkor felébredek és vége...
De azért mégis leírom mert ennek itt a helye.

Az egész akkor kezdődött amikor Pötty az életünk része lett...
Zsuzsi és Gábor akkortájt tudták meg, hogy kimennem külföldre és hogy a lakásukkal valamit kezdeniük kell amíg távol lesznek pár évig. Ahogy megtudta Zsuzsi, hogy mi megint egyel többen leszünk azonnal ránk gondolt.
Megbeszélték egymással, a családdal és velünk, hogy hogyan is legyen és most itt lakunk ugyanabban az utcában egy másik házban egy sokkal nagyobb lakásban.

Aki járt nálunk a kis lakásunkban annak nem kell mesélni arról, hogy ez a változás mekkora csoda az életünkben.

Nem tudom miért történt, azt sem tudom, hogy meddig tart de még mindig nehezen fogom fel, hogy egy olyan önzetlen felajánlásnak a részesei lettünk amit életünk végéig emlegetni fogunk Bercivel.

Úgy teljes ez a segítség, hogy gyakorlatilag semmit nem kellett csinálnunk, hogy most 4 nap után teljesen komfortosan bent lakjunk sőt még annál is többet kaptunk Zsuzsiéktól mint amire szűkségünk van de bevallom mégis nagyon boldogan veszem birtokba ezeket.
(Nimród például egy gurulós lábú etetőszékben trónol két napja ami még Zsuzsi fiaié volt nem is olyan régen - és még sorolhatnám a sok dolgot, ajándékot ami megkönnyíti a mindennapjainkat.)

A költözést egészen vasárnapig estig nem hittem el amikor is Berci áthozott 30 dobozt és aznap éjjel már itt aludtunk.

Nincs visszaút, ezt a segítséget elfogadtuk, hogy nekünk és a gyerekeinknek is könnyebb és nyugodtabb élete legyen.
Azt sem tudjuk meddig tart de hálát adok Istennek, hogy megint gondolt ránk és megajándékozott minket Zsuzsiékon keresztül ezzel a lehetőséggel.
Ennél nagyobb ajándékot még sosem kaptunk földi javakból nem is tudom mit kezdjek ezzel a sok jóval.

A gyerekek boldogok mert van terük rohangálnak, játszanak és rendet tartanak az új szobájukban, Berci dolgozik, hogy a mi kicsi lakásunkat minél hamarabb át tudjuk adni, én pedig nem térek magamhoz az ámulatból.

Hálát adok mindezért és teljes szívemből köszönöm Zsuzsinak, Gábornak és a szüleinek, hogy ekkora jót tettek velünk.

Kánikula nagy hassal, férj nélkül, 3 gyerekkel

Iszonyatosan fárasztó és hosszú egy nap. Persze hiába és teljesen feleslegesen siránkozom egy kertes ház után de nem látok másban megoldást.
Mert ezeket vinni kell, meg főzni kell, meg rendet kell rakni, este 11 óra és körülbelül a mai "szabadidőm" ez a fél óra amíg leülök a gép elé aztán végem van nem bírom tovább...

Délelőtt a védőnőhöz mentem le (ahol Katival találkoztam aki már két héttel túlhordta a második babáját és azt mondta az a hír járja, hogy én mennyire lazán bírom a 3 gyerekkel meg az érkezővel - na ez rettenetes túlzás, kijelentem, hogy nem bírom jól, sőt nagyon rosszul bírom), aztán vásároltam majd ebédet főztem cirka másfél óra volt aztán még 1 a romeltakarítás aztán kicsi alvás és megint kezdődött elölről.
Túlvállaltam magam, nem gondoltam, hogy ennyire meleg az a meleg, ennyire nagy has az a nagy has és ennyire sok az a három kicsi gyerek akik egyfolytában akarnak valamit vagy ha nem akarnak akkor összevesznek és püfölik egymást.

Simi új korszakba lépett, mindenen átesik, mindig megsérül, mindig jajveszékel egyszóval nagyon szerencsétlenkedik, tele van bibivel.

Kori ma a szemem láttára csapkodta Simit a játszótéren akkora pofonokkal, hogy mindig a földre zuhant. Egy hintán vesztek össze ami Simit illette de Kori erősebbnek bizonyult és mire oda értem, hogy rendet tegyek már össze-vissza ütötték egymást. Végül Kori kapott a fenekére kettőt de a szégyen nagyobb volt mint a fájdalom az én részemről is. Nehéz velük.

Nimród szerelmes lett Virágba. Ölelgeti, rádől, puszit ad és kér és nagyon aranyosan kézen fogva sétálgatnak a játszótéren. Virág nagyon aranyos, türelmes, kedves vele, rótták a köröket mintha randiznának, Nimród közben forgatta a szemét, tudta ő, hogy veszélyes vizekre evezett.
Sajnos nem vittem gépet de jól megőrzöm magamban ezt a képet mert nagyon szép volt, biztos lesz még ilyen.
Nünöke irtó férfias!

Berciék küzdenek a Balatonon 90 kilóméteres széllel, de örülnek és várják, hogy mindenki feladja és akkor nagyon elöl végeznek!
Itt miért nincs hidegfront???

Itt van Zsófi unokatestvérem, hogy ne legyek egyedül. Azt mondja ez tényleg durva ami nálunk megy, ő is aludt délután nem bírná ki anélkül. Szerinte mondunk valamit és a gyerekek elengedik a fülük mellett ez vezethet gyakran a káoszhoz. Biztos így van, belülről nehéz ezt megítélni főleg úgy, hogy sokszor azt sem tudom mi van csak várom már, hogy ledőlhessek egy kicsikét.
De ők kérdeznek, meg csinálnak, meg akarnak egyfolytában és bevallom egyáltalán nem vagyok a helyzet magaslatán és nem is leszek még jó pár évig.
Jaj szegények...

Ma vettem egy medencét a KIK-ben Anita ellátott jó tanácsokkal, hogy milyet érdemes venni a mi erkélyünkre (Anita rokonlélek ő érti mi ez az egész kert nélkül az emeleten), nagyon jó kis medence örültek neki csak a megtöltés és ürítés nagy hercehurca de a közte levő pancsolós idő igen örömteli úgyhogy megérte.
Ime néhány kép a második emeleti nyaralásról.

Berci távol

Berci mancsaftol a Kékszalagon úgyhogy szombatig egyedül leszünk itthon.
Fájdalmam enyhítésére átjöttek Anitáék délután és fagyiba majd jegeskávéba folytottam a bánatomat.
Nino szerelmesen hajlongott Virágra, Simi vadult Ágostonnal, Kori pedig nagyon élvezte Anita tanmeséit és Virággal berendezett egy állatsimogató bázist.
Mókásak így együtt ezek a gyerekek.

Jó szelet a Kékszalagra!

Újra itthon a Nagy csapat

Rengeteg élménnyel tértünk haza, sok bejegyeznivaló el is maradt mert szerdán betört Csopakra is a kánikula úgyhogy reggel 7-től este 11-ig nem volt megállás: nyaraltunk.
Nagyon féltem, hogy mi lesz amikor haza érünk, újra nyakamba szakad a három gyerek, a sok tennivaló, főzés, házimunka, állandó rendetlenség hangzavar a második emeleten a kétszobás lakásban. De azért jó itthon.

A gyerekek nagyon örültek az itthon maradt és most újra meglelt játékoknak, Simi azért a kelleténél kicsit megint többet retteg (bagoly meg mindenféle ürüggyel), Nimród pedig többet hisztizik mint kéne, gondolom megint fél a változástól nehogy eltűnjek, ráadásul megviseli őket, hogy Csopakon egy ágyban aludtunk itthon pedig mindenki a maga kis kuckójában (bevallom ez utóbbi nekem rettenetesen jól esik).
Kori jófej a hisztirohamokat leszámítva amit általában egy vízzel lecsöppentett ruhácska vagy a növőfélben levő idegesítő frufru vált ki.

Ma már a játszótérre is lemerészkedtünk - igaz, este hét volt már - , délelőtt meg Anitáékkal (Virág és Ágoston) találkoztunk és összeeresztettük a gyerekeket hadd szóljon.
Budakeszi elég üres ilyenkor, mindenki nyaral, vagy csak nem mer előjönni a meleg miatt vagy aki teheti medencézik a kertjében, így elég furcsa most újra itthon lenni és visszarázódni a hétköznapokba.

A délutáni alvás egy kis veszekedés után azért össze jön (másfél órára mindenki elhallgat), az ebéd elég lassan megy mert míg Nimród enne már addig Korit és Simit úgy kell asztalhoz parancsolni, Nimród meg már menne aludni mikor a nagyok a másodikat kezdik aztán még a fogmosás meg a pisilés meg amit még kitalálnak közben úgyhogy nem egyszerű, sőt nehézkes minden...

Ma megkérdezték a játszótéren, hogy még hány nap van hátra. Napok???
Még 5 hét a végégig és őszintén szólva fogalmam sincs hogy fogom jó arccal kibírni, mert azért jó lenne ha nem a gyerekeken csapódna az összes nyűgöm, jó lenne ha élveznénk a nyarat még ha itthon is kell lennünk...

Itt voltak Orsiék

Meleg van, most már tényleg és állítólag így is marad. Azon már nem sopánkodom, hogy miért nem egy héttel ezelőtt kezdődött csak örülünk.

Kedden Berci testvére, Orsi jött át a családjával, így az unokatestvérek összeeresztve hihetetlen jót játszottak a kertben és a játszótéren.
Simike kalózkodhatott Sebivel, Kori pedig játszhatta a királylányt a kertben a kúthoz kikötözve azt sikítozva, hogy "segítség mentsetek meg, elraboltak!".
Nimród is felvette a tempót, le sem lehetett vakarni a nagyokról, tapadt rájuk, sikítozott ő is, mindent bele adott, hogy egyenrangú tagja legyen a bandának.
Bár Kori a legidősebb a csapatban, azért Sebinek átadták a vezetést, így ő lett a falkavezér, Nimród erre jól ráérzett és ölelgette a félelmetes kalózt.
Petike névnapos a hónapban így őt felköszöntöttük és megünnepeltük.
Simi zokogott, mikor Orsiék elmentek este, az ő Sebi barátja nagyon hiányzik neki azóta is, így ma tervezünk egy kiruccanást Fűzfőre ahol megint együtt lehetnek a gyerekek.

Samu a legkisebb unokatesó 2 hónapos és elég jól vette a kalandot. Kori egyfolytában a babakocsit akarta tolni, Nimród pedig azt kiabált, hogy "bá-bá!" és mindig fogdosni akarta a kicsikét.

Jégkorszak

Azt hiszem ma van a leghidegebb mióta lent vagyunk a Balatonon.
Semmi remény a javulásra, bár holnapra melegebbet ígértek de volt már ilyen hitegetés a héten és csak egyre rosszabb lett.
Éjszaka megfagyunk úgyhogy ma Berci begyujtotta a szobánkba a konvektort. Remélem holnap már le lehet kapcsolni...

A kert azért még mindig használható bár nem szárad fel olyan gyorsan egy-egy zápor után.
Valamelyik nap olyan erős eső volt (de még enyhe időben), hogy Berci gyorsan kiszaladt lemosni a kocsit.
Íme:

Délutáni alvásunkkor Berci elszökik mindig egy kicsit bringázni. Elég kalandosak ezek a kis biciklitúrák, magasra megy, erdőn, csapásokon keresztül (féltem is nehogy baja legyen) de nagyon szereti ezt a vadregényes másfél órát.
A bringája szuper de a kerékkel mindig van valami szerelnivaló úgyhogy bosszankodik eleget. A hegy tetején lefotózta magát, hogy lássuk merre járt.

2 napja Berciből és Koriból is kiszedtem egy-egy kullancsot. Nagyon ijesztő jelenség, ahogy az a rovar belefúródva élősködik rajtuk. Jaj remélem nem lesz semmi bajuk, hiába vannak beoltva, mint tudjuk az csak egyféle kórokozó ellen véd. Szörnyű ez a kullancs invázió és a vele járó rettegés.
Figyeljük a csípés helyét és holnap beszerzek egy speciális eltávolító csipeszt.

Simike látta az unokatestvéreit egy fotón kalóznak beöltözve, így muszáj volt őt is azzá változtatni. A sárga labda pedig a félelmetes sárkány amit olykor lekardoz ha arra jár a kertben.

A legmókásabb dolog amikor KÁVÉzni akarnak a gyerekek. Ellesték, hogy ilyenkor beszélgetünk, elmélkedünk, figyelünk egymásra.
Szépen kérik, hogy kávézni szeretnének, ez abból áll, hogy egy kannába tejet öntünk, kapnak egy-egy kis kávés csészét, öntünk nekik és el kezdenek társalogni miközben kortyolgatják a "kávét" (=tejecskét).
Simi elváltoztatott hangon elnyújtja a szavakat és kérdezget (mert ez olyan beszélgetés) hümmög is ahogy mi is szoktunk, nézelődik majd megint kortyol "aházik", "értem" - szóval mint a nagyok. Annyira de annyira vicces, hogy leírhatatlan.
Simi: "Most miért nyaralunk itt?"
...."mühü...értem...és miért itt vagyunk Csopakon?....mühü..."

Kori is nagyon intellektuális ilyenkor. Válaszol Siminek, magyaráz és kortyol ő is a kávéból persze elváltoztatott hangon, hogy még hitelesebb legyen a kávézós program.
Tegnap már Nimród is kért a "kávéból" bár ő még nem mond semmit csak rikkant, hogy "áááá".

Mindenki azon van, hogy jó legyen még ilyen Jégkorszakos időben is a nyaralás.
Nagypapa minden nap főz nekünk nagyon finom meleg ételt vagy ha kérünk palacsintát, Nagymama foglalkoztatja a gyerekeket (társasjátékoznak, rajzolnak, gyurmáznak, mesélnek), Berci játszik velük lovagosat, sárkányosat, hintásat, bicikliset.
Nekem annyi dolgom van, hogy kibírjam a frontokat, öltöztessem őket, éjjel keljek hozzájuk szóval a szórakoztatást vállalják, nekem csak a legfontosabb anyás dolgokat kell most tennem és ez nagyon jó.

Kertezés amikor még jobb volt az idő

Balaton part nagyon rossz időben